A Kupola alatt


      A többi Munkásnővel együtt visszatérve a Gyárból, sehogy sem tudok lazítani. A lány, aki Lilit váltotta a futószalag mellet, egyenesen az ő ágyához megy pihenni. Neki is ugyanolyan virágalakú foltja van, és 0220-as számmal van ellátva. Megyek leöblíteni az arcomat, s amikor visszatérek, befekszem az ágyamba, előveszem a tükröt, és megnézem magamat.
      Még mindig én vagyok! Nem változtam át, nem cseréltek le, én vagyok, Nathalie vagyok, 0550-es, jelenleg az egyetlen 0550-es.
      Idegesen várom, hogy kialudjanak a lámpák, aztán elaludjak, és ne gondoljak Lilire, meg a Tábornok jeges tekintetére. Hanyatt fekszem, és lehunyom a szemem. Hirtelen kigyulladnak a képernyők a szoba falán. Látom a fényt a csukott szemhéjon át. Mi történt? Általában csak a Második Napon kapcsolják be őket, amikor bejelentik, hogy másnap este kiknek kell menniük a Harmadik Napi Szobákba. Egy monoton gépies hang a következőt sorolja:
      – Figyelem! A 0550-es számú Munkásnő haladéktalanul induljon a Harmadik Napi Szobába. Figyelem! A 0550-es Munkásnő haladéktalanul induljon a Harmadik Napi Szobába!
      Lever a víz, amikor meghallom. Kigyullad néhány lámpa. Felkelek, és gépiesen elindulok a lépcső felé, hogy elérjem a fürdőszoba előtti gardróbot, ahol megtalálom a ruhákat. A többi Munkásnő le nem veszi rólam a tekintetét, amíg átmegyek a nagyszobán. Amint kilépek az ajtón, a benti lámpák kialusznak, csak a lefelé vezető lépcső mellett és a gardróbszobában marad égve. Magamra veszem a fekete testhezálló overált, a kis fekete kabátot és a tűsarkú cipőt. A kijárati ajtó egy kattanással automatikusan kinyílik, én pedig gyorsan kilépek, elkerülve a bezáródás veszélyét.
      Kint vagyok a Közösség előtti járdán, itt-ott gyéren világítanak a lámpák, de nem igazán tudom, mit tegyek.
      Hűvös van. Körülnézek, és próbálok emlékezni arra az útra, amelyet Liliék az előző este megtettek. Elindulok.
Hirtelen robusztus karok ragadnak meg, és elhúznak valahová, miközben hallom a jeges tekintetű Tábornok hangját.
      – Mondtam már, hogy ő volt az.
Ekkor valaki nagy erővel tarkón csap, és a földre zuhanok.