Elizabeth sikítva ébredt, felült az ágyon, s ahogy zavartan körbenézett, egy sötét árnyat látott a szeme sarkából, amitől nagyon megijedt, ám ahogy rá fókuszált, már nem volt ott semmi. Harag, félelem és undor érzete kavargott benne, s bárhogy próbálta kitörölni, amit álmában látott, folyamatosan ott lebegett előtte.
William összerezzenve ébredt, s szótlanul figyelt, ahogy Elizabeth felül az ágyon, majd körbenéz, egy ideig szólni sem mert, ám ahogy látta, hogy egyre nyugodtabban veszi a levegőt, megszólalt.
– Mi a baj kedves? – kérdezte nyugodt hangon.
– Borzalmas álmom volt – mondta Elizabeth meglepődve. – Ne haragudj, hogy felébresztettelek.
– Ne butáskodj! – legyintett William, majd ő is felült az ágyon. – Elmeséled, hogy mit álmodtál?
– Az most egy kicsit nehéz lenne – mondta Elizabeth, aki még mindig egy kicsit zihálva vette a levegőt.
– Semmi baj – mondta William vigasztalóan. – Csak egy rossz álom volt – tette hozzá, bár ő maga is tudta, hogy ez nem igaz. – Én is álmodtam – folytatta kis idő múlva, miközben a nő ujjait simogatta. – Furcsa volt, csak kívülről figyeltem az eseményeket, nem voltam jelen – kezdett mesélni. – A smaragdzöld szempár szikrákat szórt, miután belépett az ajtón. Egy férfi várta, az öltözéke alapján egy király, aki aztán nagyon durván bánt vele.
– A herceg – szólalt meg Elizabeth gépiesen. – A herceg várta, és megpróbálta újra megerőszakolni – mondta ki a szavakat, miktől sírnia kellett.
– Igen – bólintott William. – Én is ezt láttam – mondta, majd magához húzta Elizabeth-et.
– Undorító volt – mondta Elizabeth. – Az a férfi egyszerűen borzalmas – sóhajtott. – Soha többé nem akarom látni, ahogy bántja.
– Nyugodj meg, majd együtt kitalálunk valamit – mondta William, aki azt sem tudta, hogy mit lehetne tenni.
– Julie – mondta Elizabeth elgondolkodva, miközben szemein még mindig révület látszott. – Ő talán tudna segíteni nekünk.
– Lehet – bólintott William, akinek egyáltalán nem tetszett, hogy pont a húga segítségére lenne szükségük. – Szívesebben fordulnék bárki máshoz – morfondírozott. – Julie még nekem is sokszor fura. Mindig olyan érzésem van, hogy valami hátsó szándéka
van.
– Nekem is ez az érzésem vele kapcsolatban – bólintott Elizabeth. – Mégis, úgy gondolom, segítségünkre lehet.
– Rendben – bólintott William. – Mi lenne, ha reggel visszatérnénk erre? – kérdezte. – Most próbáljunk meg
aludni.