Kató versek
Szép gondolatok gyöngyei I.


A tavasz pompája





Tavasz pompája 2011-ben


Részeg, mámoros tavaszi napok. Ragyogó napsütés, harsogó kékség. Fátyolos úszó felhőpamacsok.

A bolondos április első három napján, virágba borult minden.
Április szeszéjeként néha beborul az ég, szürkére vált az égkékje, feltámad a szél. Felhők könnyeként néhány esőcsepp hull a földre.

Aztán az örökifjú nap gondol egyet, középcsap a felhőknek. Vigyorogva elővarázsolja a sugarait. Újra ragyogó fényben fürdeti a földet, az eget, benne az embereket.

Köszönetképpen újra szól a madárdal, mely a borult percekben elhallgatott. Napsugarak csókjától részegen, a suttogó szellő szárnyára kapja a tavasz parfümjét, A felfestő virágkehelyből kiszabadult illatokat.

Szeszélyes széplányként virágot tűz fákra, bokrokra. Üde zöldbe vonva a füvek szőnyegét. Telehintve pitypanggal, százszorszéppel és illatos ibolyával, olyan sűrűn, mintha lila, fehér, kék illatos ruháikat a tavasztündérek elhagyták volna, táncaikat járva fátylaikkal együtt.

A mi utcánk csupa virág és illat. Az utat szegélyező szilvafák mintha koszorúslánynak öltöztek volna. A rózsaszín és fehér minden árnyalatában pompáznak. Az aranyeső bokrok aranysárga virágai mintha csak a napsugarak színét irigyelték volna el, ragyogva ülnek a zöld fűben.

Ember, emeld fel a fejedet!! Ne csak a szürke utat lásd a lábad alatt! Újulj meg a természettel együtt! Rád is ragyog a napsugár! Neked is nyílnak a virágok! Neked is szól a madárdal! Magában hordja számodra is az ígéretesebb, szebb jövőt, minden tavaszi nap! Ragyogjon szemed, sugározzon szeretetet a mosolyod!! Tárd ki otthonod és lelked ablakát! Ültess virágot! Dalolj a madarakkal! Ha így teszel, könnyebben vívod meg életed napjainak küzdelmeit. Fogadd el a szépséget, a szeretetet, ami sugárzik feléd és belőled! Szeresd a tavaszt! Higgy és bízz az élet, az életed megújulásában, gyerekkacajban. Élni szép, élni jó! Küzdelmes, de szép jövő, embernek való. „Isten, áld meg a magyart”!!! Mária országa legyen e népnek áldott, békés, gazdag, virágzó hazája.

Kívánom mindezt, én Kató, bódult tavaszi zsongásban örömét lelő álmodó. Szeretném ezt a valóra váló álmot ébren is megélni!
Szeretteimnek, gyermekeimnek és unokáimnak, népemnek örökül hagyni egyszer majd egy virágzó tavaszon.

Kató
Berettyóújfalu, 2011