Amikor elhangzott az ítélet, Jeanne D’Arc őrei kíséretében visszatért cellájába. Itt buzgó imádkozás közben találta Rosemontagne
Vladimire. Johanna kérdőn nézett a fiatalemberre, aki bemutatkozott.
– Kisasszony! A Kivégzéseket Lebonyolító Irányító és Kivitelező Központból érkeztem. A nevem talán ismerősen cseng az ön
fülében, de higgye el, hogy nem az államtitkár bácsikám miatt kaptam a csoportvezetői beosztásomat, hanem a saját képességeim és érdemeim okán. De térjünk is
a tárgyra! Mint bizonyára értesült róla, véget kívánunk vetni a kivégzések terén uralkodó káosznak az országban. Mégis csak impertinencia a halálraítéltekkel
szemben, hogy csak úgy, mindenféle szedett-vedett módon vetünk véget az életüknek.
Büszkén nézett a szűz szemébe, hisz alig két hete hallotta ezt a szót, amit aztán egy hétig tanult. És most végre használhatta
is! Johanna még mindig értetlenül figyelt, hogy mit is akar ez az ember tőle.
– Tehát! Ön lesz az első, akit az új Nemzeti Kivégzési Terv alapján küldünk a lángokba. A terv elkészítésekor meghallgattuk az
egyház véleményét, hogy szerintük mely fának a legnagyobb a lélektisztító hatásfoka. A király mellett működő tanács döntött az ítélet végrehajtásra leginkább
alkalmas időpontról és helyszínről. Ezen elvek mellett a befizetendő adókból leírható a bitófák, kínpadok, szégyenfalak támogatása. A nevelő jelleget
koncertekkel, előadásokkal fogjuk biztosítani. Széleskörű vitára bocsájtottuk a tervezetet, melyből természetesen kizártuk a hóhér és borbély céhek
képviselőit. A maradi, feladatorientált (ismét egy félmosoly) véleményeikkel csak akadályozták volna a nevelő, és egyben szórakoztató kivitelezések
lehetőségét. Így az ön kivégzését a helyi hentes és mészáros céh által finanszírozott hatalmas lelátókkal övezett arénában tartjuk este hatkor, a
naplementében. A felvezető és hangulatfokozó koncertet egy koszorús költőnk Acacius adja elő lant kísérettel. Száraz akác helyett nedves fenyőt használunk,
így is harcolva a globális felmelegedés ellen. Mivel a harc önnek is fontos volt, ezért ezt érezze megtiszteltetésnek.
Johanna a meglepetéstől szólni sem tudott, csak remegett az ajka, amit Rosemontagne hálának vélt. Ezért megelégedetten
távozott.
A kivégzésre hatalmas tömeg gyűlt össze. Acacius koncertje hangulatos volt, bár kicsit hímsoviniszta. Még a fellépés vége előtt
a király gratulált, míg a költő egyik fő mecénása, a hírvivő lovasok egyesülete, azonnal megvont minden támogatást.
Johannát a máglyára vezették. Az oszlop, melyhez odakötözték, háromszor kidőlt, két bámészkodót agyoncsapva. A lángokat egy
szabadnapos tűzoltónak kellett volna meggyújtani, de a vizes fa csak füstölt, nem égett. A narrátor közben azt hajtogatta, hogy ne hallgassunk a belőlünk
áradó hangokra, inkább a falragaszokból tájékozódjunk.
Johanna végül füstmérgezésben tért meg teremtőjéhez. A király hatalmas sikerként könyvelte el az új Nemzeti Kivégzési Tervet,
és kötelezővé tette annak bevezetését, annyi módosítással, hogy ezek után a halálraítélttel meg kell téríttetni a fa árát.