Az Írónő


      Furony Katalin – illetve már Fellegváry Kitty – unottan száll ki 5 éves Suzukijából. Otthonról jött, mivel ez a szülővárosa. A bőséges családi ebéd után kissé szűknek érezte passzentos farmerjét. Ha minden nap ennyit enne, tuti elhízna.
      A hátsó ülésről kiveszi sporttáskáját, amiben a Kitty szerkója van. A retiküljében a betanult szöveg, (még mindig nem bírta megjegyezni) amivel felkonferálja úgynevezett régi barátnőjét.
      A valóságban nem mondhatni, hogy barátnők voltak. Sőt! Persze sok hasznot húzott belőle, főleg mióta sikeres író lett.
      Gimis korukban is elhitette vele, hogy barátnők. Nem volt nehéz, mivel Matildnak zéró önbizalma volt, és örült, ha valaki szóba állt vele. Most is látja döbbent arcát, mikor megtudta, hogy összejött Veréb Danival.
      Úgy tett, mintha örülne, de valójában belül sírt. Tudta, hogy mihelyst kiteszi a lábát a házból, azonnal sírógörcsöt kap szegényke. Kisértette a gondolat, hogy visszamegy, mintha ott felejtett volna valamit. Biztos volt benne, hogy sírva fog ajtót nyitni. De inkább nem tette. Nem olyan gonosz ő. Nem ám! Csak mindig is irigyelte az okos és sikeres nőket. Ő mindig tök átlagos volt. Nem tartotta magát se csúnyának se szépnek. Érdeklődése átlagos csajos volt. Mint az Olympia gimiben mindenki, ő is sportolt. Futott, akárcsak Matild. De azt is látta, hogy Matild kiemelkedően tehetséges.
      Ő meg csak átlagos. Mint mindenben. Persze hamar elkezdte festeni a haját, és kihívó ruhákban kezdett el járni, ami hamar felkeltette a fiúk érdeklődését. Sok nő irigyelte ezért. Legalább valamiben jó volt. Legalább van, amiben ki tudott tünni és az átlag fölé emelkedni.
      Élvezete a sikert, és örömmel csapta le mások kezéről a fiúkat. Legalább ennyi öröme legyen. Nem bánta, ha mocskos kurvának nevezték. Matild mindig kiállt mellette. Egy-két kedves mosolyért cserébe mindenre képes egy kevés önbizalmú csaj.
      Elvileg még akkor is barátnők maradtak, mikor ő Danival összejött. Párszor lógtak hármasban, Kitty – akkor még Kati – élvezte is Matild szenvedését, de Dani szemlesütése már zavarta, és idegesítette. Amúgy nem volt nagy szám a srác, Matild biztos beleképzelt valamit. Meg a sporttábor és a romantikus környezet is megtette hatását.
      Szegényke nagyon romantikus alkat volt, ezért is volt kevés barátja. Soha nem a valóságban élt. Kitty gyakorlatias és talpraesett nőnek tartotta magát. Igyekezett kihasználni az adódó lehetőségeket. Ha már egyszer rossz sorba állt, mikor a tehetséget és a szellemi képességet osztogatták! Matild meg több mindenben tehetséges és okos volt, mégsem bírt élni vele.
      Igaz,az írás bejött neki. De ehhez is az anyja meg a mostohaapja segítsége kellett. Mert magát aztán tuti nem lett volna képes menedzselni. Fogalma sincs róla, milyen kemény a világ. Ő magántanulóként még az érettségi gyötrelmeit se élte át. Állítólag akkor írta az első könyvét, mikor ő összejött Danival. Akkor még az igazságot írta le, ami nem igazán volt happy end. De az anyja megtalálta, és felismerte benne a lehetőséget. Dani amúgy egy eléggé unalmas fickó volt, egy évig jártak. Kitty utána lecserélte egy gazdagabb és népszerűbb srácra.
      Matildnak éppen akkor jelent meg az első könyve. Kitty először nem akarta elhinni, hogy a könyvben szereplő Sólyom Dániel azonos Veréb Danival. Ezt persze nem is volt annyira publikus, és most sem az. Sok mindenről nem beszélhet Matilddal – azaz Sussyval – a nyilvánosság előtt.
      A magánálete tabu. Főleg talán azért, mert nincs is neki. Na ezért nem irigyli! Az életét tette volna rá, hogy szerelmi tapasztalata annyi, hogy a sporttáborban Dani megcsókolta. Bezzeg ő!!!!!!!!!
      Dani egyébként nem csinált nagy karriert. Sportolóként se volt nagy szám, de a fejébe vette, hogy a rendőrtisztire felvételizik. A fizikai alkalmasságin kiválóan megfelelt, azonban az elméleti felvételin kiesett. Utána elvégzett valami gyorstalpaló tanfolyamot, és technikusként dolgozott a rendőrségen. Ő végezte az alagsorban a rabosítást. Vagyis ujjlenyomatot vett a gyanusítottaktól, a fényképezést már nem bízták rá.
      De onnan elküldték, mert állítólag kikezdett egy kétgyermekes anyuka nyomozónővel. Most járőr. Igencsak elhízott, és az alkoholt sem veti meg. Azért ha megállítja, bájosan mosolyog rá, főleg, hogy nem vette észre, hogy két napja lejárt a jogsija.
      Szegény Matildnak a szeme miatt jogsija se lehetett, nem csak a futást kellett abbahagynia. Őszintén szólva Kitty ezt nem értette. Az egyébként nagyon szigorú edzőjük szerint is ő volt a legtehetségeesebb a csapatban.
      Meg állítólag valami alapitvány finanszírozta volna a drága szemműtétet. Dehát ez az ő döntésük. Nem lehet valaki egyszerre sikeres sportoló, és sikeres író egyszerre. Kitty gyanította, hogy Matild anyja irányította a dolgokat. Akkor még nem ismerkedett meg Istvánnal, és gyermekét egyedül nevelő anya volt. Persze nem élt szentéletet, többet bulizott, mint Matild. Kereste az igazit, akárcsak Kitty. Vagyis inkább azt a férfit, akire anyagilag támaszkodhat. Akárcsak Kitty.
      Egy kicsit talán hasonlítanak egymásra Judittal. Mindketten céltudatos, ambíciózus nők. Csak Kitty fiatalabb! Csak olyan gyorsan telik az idő! – sóhajtott fel hangosan. Nem tudta, és nem is érdekelte különösebben, hogy sejti-e, hogy ők ketten szeretők. Mármint István, Matild mostohaapja, és Kitty.
      A könyv menedzselése és a fellépések során melegedtek össze. Judit – Matild anyja – mindig el volt foglalva Matild instruálásával és a rendezőkkel való jópofizással. Meg Matild őrzésével, és arra, hogy ügyeljenek a látszatra és véletlenül nehogy valamelyik rajongója meglássa benne a lúzert. Mert az volt, minden sikere ellenére is. Ezt Kitty intim helyzetben kiszedte Istvánból. Sok mindent tudott a családi szennyesükről.
      Kitty már arra is gondolt, hogy ha nem vesz valami szerencsés fordulatot az élete, megzsarolja Istvánt, hogy elmondja Matildról az igazságot, és akkor kiábrándulnak a rajongói. De valaminek már történnie kell! Itt van 24 évesen diploma nélkül egy keservesen megkinlódott érettségivel, egy valóságshow második helyezésével, és egy két évvel ezelőtti szépségkirálynői koronával. Gyanította, hogy most már nem választanák meg.
      Egyenlőre valami megélhetést biztosít neki Matild, így tudja fizetni a lakáshitelét. De ő ennél valami jobbra, többre vágyik! Főleg, hogy nem szeret másodhegedűs lenni Matild, a látszólag sikeres írónő mellett. De azért mégse cserélt volna vele.
      Igazából abban reménykedett még, hogy ha megfilmesitik a könyvet, ő játszhatja a főszerepet. Ha Istvánon múlik, akkor biztosan.
      Matildot is rá lehet venni egy mosollyal, de hát az ő szava úgysem számít. De ha kemény casting lesz, ő azt elbukja. Főleg, hogy nem igazán tud folyékonyan olvasni. Valami hülye diszlexiát emlegetett, de ő hallani sem akart róla. Hogyisne! Még csak az kéne a bulvársajtónak!
      Kivette Suzukija csomagtartójából a válfára akasztott miniruhát (A francba, eléggé összegyűrődött) és a sminkészletét és elindult a lepukkant kultúrház felé, ahol már toporogtak Matild – vagyis Sussy – rajongói. Neki is odaköszöntek egy páran, elvégre mégis csak innen származik, igaz, hogy elkerült innen a gimibe Pestre.
      De tudta, itt mindenki Matildért rajong. Megkereste az öltözőjét, és magára zárta az ajtót. Szerencsére volt az öltözőhöz WC és mosdó, így meg tudott kicsit mosakodni, többek között a könnyeit letörölni, felvette a miniruhát és a tűsarkút, kisminkelte magát. Sajnos a miniruha még szűkebb volt, mint a farmer.
      Az elhízás is fóbiája volt többek között. Az anyukája elég nagydarab és fiatalkorában ő is csinos volt. Kissé jobb kedv lett, mikor meglátta magát a tükörben. Bezzeg Matildnak saját sminkese és stylelistje volt. Mondjuk ő képtelen lett volna magát egyedül kisminkelni, ehhez diákkorukban sem értett.