A felkelő nap sárga sugarai lassan bekúsztak az ablakon át, és a szoba bútorainak az árnyékai olyan hatást keltettek, mintha a szoba életre kelt volna. Lágy szellő fuvallata érződött a nyitott erkélyajtón keresztül. Ezt a tökéletes harmóniát az ébresztőóra csengése zavarta meg.
     Jack Collins mély álmából kábultan ébredt fel, és lassan nyitotta ki a szemét. Jobb oldalára fordult, és egy erőteljes mozdulattal lenyomta az ébresztőóra gombját. Kábultan nézett a kijelzőre, ami 7 órát mutatott.
    „De jó lenne még egy kicsit szundizni.” Pár percig még lecsukta a szemét, de aztán félretolta a takaróját, felült az ágyon, megdörzsölte csipás szemeit, és gépies mozdulatokkal felállva a fürdőszobába ment. Lakása Los Angeles déli részén, Culver Cityben volt a Keystone Avenue-n, a 21 szám alatt. Ez egy háztömbben helyezkedett el, melyben 4 lakás volt.
     Az épület kívülről fehér színt öltött, és a 80-as évek jellegzetes építészeti jegyeit hordozta magán. Két lakás a földszinten, kettő pedig az emeleten helyezkedett el, egymással szemben. Jack az emeleten lakott a lépcső mellett a 4-es lakásban.
   Otthonának berendezése az egyszerűségről árulkodott. A lakás felosztása egy konyhából, szobából, fürdőszobából és az erkélyből állt. A szoba és a konyha között egy fal helyezkedett el. Ez valamikor válaszfal volt, de Jack átalakította tálalófallá. Minden oldalát kőmintás lapokkal feddte le. Ennek a falnak a háta mögött az ágy helyezkedett el hosszanti irányban. Ezzel szemben volt az erkélyajtó. Kék sötétítő függöny és fehér csipkézett függöny volt rajta. Az erkélyablak alatt volt a TV és a Hi-Fi állvány. A fürdőszoba az ágytól balra nyílt. A bejárati ajtó a konyha mellett volt. A lakás falai fehérek voltak. Jack szeretett itt lakni, mert a környék csendes volt és a szomszédok sem hangoskodtak.
   Mikor végzett a reggeli tisztálkodással, visszament a szobába, és az ágy melletti székről rutinos mozdulatokkal magára öltötte egyenruháját. Az ing két ujja, a gombolási sáv és a vállpántok fekete színűek voltak. A többi rész pedig fehér. Az inge bal oldali zsebén a cég logója volt, és felette a neve. Fekete nadrágján bal oldalt volt zseb, derekára felcsatolta az övet, a jobb oldali combjához erősítette a fegyvertokot, mely az övről csüngött le. A Glock 19-sét betárazva a tokjába csúsztatta. A gázspray-t a csípője bal oldalán lévő tokba helyezte. Ő nem szerette ezt hordani, de a szabályzat előírta. Biztonsági járőrként dolgozott a Culver Security-nél. Nagyon büszke volt magára, mert 1 éve nevezték ki. Előtte a Fox Hills Hall bevásárlóközpontban volt biztonsági őr és diszpécser 2 évig. Szerette ezt a munkát, mert változatos volt. Üzletek, telephelyek, lakások voltak bekötve a központba, neki és járőrtársának csak annyi dolga volt, hogy a riasztásokra kivonuljon. 24 órás szolgálat 48 órás pihenővel. A Culver Security központjából vonult, mely a Fox Hills Hall bevásárlóközpontban volt.
   Miután felöltözött, visszament a fürdőszobába, és a tükör előtt megigazította a ruháját. A 36.-ik életévét taposta. Rövidre nyírt szőkésbarna haja volt. Arca napbarnítottságát a tenger mélykék szemei és a szimmetrikus arccsontjának vonulatai még jobban kihangsúlyozták. 190 cm-es magasságával az átlagtól egy kicsit elütött. Acélos izmai, amelyekért igen keményen megdolgozott a konditermekben, feszültek az ing alatt, és még vadabb külsőt kölcsönöztek neki. Gyors reagálású mozgását a küzdősportokban való jártassága jelezte.
    „Na, ez így tökéletes!” – nyugtázta magában, miután végzett az utolsó simításokkal is. Ekkor hallotta meg, hogy a ház előtt egy autó nagy fékcsikorgás közepette állt meg. „Tuti, hogy majdnem elnézte a házszámot.” Átment a szobán, és elhúzta az erkélyajtó függönyét, becsukta az ajtót. Keresni kezdte a zsebében a lakáskulcsot, amit nem talált, de egy hirtelen gondolattól vezérelve hátrafordult, és a kulcsot megpillantotta a tálalófalon lévő kosárban. Gyors léptekkel odament, felkapta a kulcsot, és az ajtót kinyitva már kint is volt a lépcsőházban. Gyorsan bezárta az ajtót, és sietős léptekkel a kijárat felé tartott lefele a lépcsőn.
    Mikor kinyitotta a lépcsőház üveg ajtaját, meleg szellő vágott az arcába, ahogy kifelé tett pár lépést, már a karján és a fején érezte a nap melegét. Reggel fél 8 volt. A járdasziget mellett, a lépcsőház bejárata előtt parkolt a járőrautó járó motorral. 2010-es Ford Focus, gyári tuninggal ellátva. A motorháztető, az első sárvédők és a csomagtartó feketére volt festve. A közepe fehér színű volt, és mindkét oldalára fel volt matricázva a Culver Security felirat feketével. Az autó tetején egy sárga villogó díszelgett.
    Jack járőrtársa James Carter volt, aki a volán mögött ült, és figyelmét Jack felé irányította. A 40-es évei közepén járt. Jack-től egy fejjel volt alacsonyabb. Mélyen ülő barna szemeihez társult hosszúkás feje, és nagy görbe orra. A központban a munkatársai azzal cukkolták, hogy nem tud az uszodában hátúszásban közlekedni, mert azonnal kiüríti az úszómester a medencét cápaveszély miatt. A feje tetején kopaszodott. Ez sértette férfiúi hiúságát, ezért ő ezt úgy takarta el, hogy az éjfekete haját a jobb oldalról átfésülte a baloldalra és így nem volt annyira feltűnő. Két fiúgyermek apja és Jack legjobb barátja. Amikor már Jack csak pár lépésre volt az autótól, akkor James félhangosan kiszólt a kocsiból:
    - Üdvözlöm Jack Collins! A limuzinja előállt. Kérem, hogy siessen, mert az ajtók hamarosan záródnak! – mondta James, de a végét már röhögve ejtette ki. Jack elmosolyodott, és az ajtót kinyitva bepattant az anyósülésre. Kézfogással üdvözölték egymást.
      - Neked is jó reggel James. – mondta Jack nevetve, kivillantva fehér tökéletes fogsorát.
Mindketten jót nevettek. Jack bekapcsolta a biztonsági övét.
    - Ezt a kultúrmadzagot én sohasem fogom megszokni. Vagy belepasszíroz az ülésbe, vagy fojtogat. – szólalt meg Jack.
    - Én is így gondolom, de tudod, hogy mindig a biztonság az első. – értett egyet James.
    - Igazad van. – mondta morogva Jack.
    James felváltva belenézett a visszapillantó tükrökbe, kitette a bal indexet, megvárta, amíg elmegy mellettük egy autó, 1-esbe kapcsolt és finom gázzal elindulva balra kikerülve az előttük parkoló autót, rákanyarodott az útra a Culver Boulevard felé. A reggeli csúcs most tetőzött a forgalomban. A szélvédőn keresztül betűző nap melege érezhető volt a kocsiban. Mindketten lehúzták az ablakot. Jack felől csak félig engedte le az automatika.
    - A francba! Nem csinálták meg a szervizben? – kérdezte Jack ingerülten.
    - Üsd meg egy kicsit az oldalát, akkor lemegy. – bólintott felé James.
    Jack egy nagyot ütött rá. Az ablak először fel, majd szépen lassan lement.
    - A javítás elvégezve!
    - Csak szét ne verd a gorilla erőddel. – jegyezte meg James nevetve.
Mindketten az utat figyelték. A kocsi áradat lassan hömpölygött.
    - Talán csak nem nézted el a házszámot? – kérdezte Jack félig mosolyogva.
    - Á.. Dehogy! – nevetett James.
    - Pedig elég nagy fékezés volt.
    - Csak teszteltem a féket.
    - Na persze, azért volt akkora füst az utcán és égett gumiszag.
    - Nem is igaz. – tiltakozott James.
    Ekkor érkeztek meg a Keystone Avenue és a Culver Boulevard sarkára. A lámpa csak pár autót engedett át. Előttük 10 autó várakozott, hogy balra forduljon a sávjukból.
    - Szerinted ma még bejutunk a munkahelyre? – kérdezte James.
    - Csak nyugi. Beérünk időben. Legfeljebb majd bekapcsoljuk a villogót, és mindenkit letolunk. – válaszolta mosolyogva Jack.
    - Na, még ez hiányozna. Elég lenne kimagyarázni bent. Amúgy hogy telt a hétvégéd? – érdeklődött James.
    - Nagyon jól. Szombaton a fiamnak, Dan-nek volt a 10. szülinapja.
    - Mit vettél neki? – kérdezte James, de közben a forgalmat figyelte éberen.
    - Transformers-es játékot kapott. Feltelepítettem a laptopjára, amit Ruth csütörtökön adott ide. Nehéz volt észrevétlenül kicsempésznie a házból.
    - Milyen volt látni Ruth-ot?
   - 3 éve váltunk el. Az első év nehéz volt nélküle, de már túltettem magam rajta. Még mindig jól tartja magát. A párja ügyvéd, jól keres, van miből szépítkeznie.
    A lámpához érkeztek. Mindketten éberen figyelték, mikor vált át zöldre. Pár másodpercnyi szünet után James megszólalt.
    - Dan hogy viseli?
   - Szerencsére jól. Még kicsi volt, mikor elváltunk. Nagyon meglepődött, mikor hozzám elvittem, és a laptopján már tudta játszani a Transformers-t. Megölelt, és azt mondta, hogy nagyon hiányzom neki, és erre a játékra vágyott. Játszott vele egész szombat délelőtt. Aztán elvittem a Mcdonald's-ba ebédelni. A kedvenc helye. Benéztünk utána az állatkertbe és délután 4-re hazavittem, mert Ruth-éknál szülinapi zsúr volt.
A lámpa zöldre váltott, és James lassan balra fordult a Culver Boulevard-on a 405-ös autópálya felé. Itt már gyorsabban tudtak haladni.
    - Bementél Ruth-ékhoz? – kérdezte James Jack felé fordulva.
   - Nem mentem be. Csak a bejáratnál váltunk el Dan-el. Már kint várta Ruth és Alex, a párja. Csak odaköszöntem nekik. – válaszolta szomorúan Jack.
    - Amúgy Ruth-al jól kijössz?
    - Igen. Beszélő viszonyban vagyunk Dan miatt. Legalább nem marjuk egymást, mint ahogy lenni szokott. Így Dan is nyugodtabb valamivel.
    - Szerintem még benne vagy Ruth lelkében. 10 évet nem lehet olyan könnyen elfelejteni.
  - Neki elég hamar sikerült. Amikor elváltunk, rá pár hónapra ismerte meg Alexet, és utána 1 év múlva összeházasodtak.
   - Úgy látom, hogy nem érted, amit mondok. Ruth nem maradt volna veled beszélő viszonyban, ha nem érezne valamit irántad a lelke mélyén. Csak tudod ő olyan típusú nő, aki kívülről mutatja, hogy nem érdekled, de belül másként érez. – mondta James Jack felé pillantva.
    - Vigyázz! – kiáltotta Jack és kezét előrenyújtotta a kesztyűtartó felé.
   James előre nézett, és azt vette észre, hogy a Coombs Avenue-ról eléjük kanyarodott egy Toyota Hilux terepjáró figyelmetlenül. James hirtelen a fékre lépett. Éppen hogy meg tudott állni a Toyota mögött.
    - Te meg mit csinálsz szerencsecsomag? – kiáltotta indulatosan James és a dudára ütött.
Jack előrelendült az ülésben, és a biztonsági öv megfeszült a felső testén.
    - Ne idegeskedj, mert árt a szépségednek. Tudod nagyon jól, hogy a járdán kell a kocsival közlekedni, mert a balesetek mindig az úttesten történnek. – mondta Jack széles mosollyal az arcán.
    James ránézett Jack-re, és nem tudta megállni nevetés nélkül. Pillanatok alatt elszállt a haragja. Megálltak a Toyota háta mögött, türelmesen megvárták, amíg lefordul az Elanda utca irányába, majd lassan elindultak. A forgalom gyorsabban haladt, és végre lehetett haladni 50-el.
    - Na, ezt már szeretem, ha tudunk haladni. – nyugtázta elégedetten James.
A Tuller Avenue-hoz érve észrevették, hogy az autópálya felhajtó sávjában állnak a kocsik.
    - Remélem, hogy nem baleset. – sziszegte James a fogai között.
   Sziréna hangja vegyült bele a forgalom zajába, ami egyre közelebbről hallatszott. James a visszapillantó tükörbe nézett, és látta, hogy egy mentőautó közeledik.
    - A francba! Ma sem fogunk beérni 8-ra, mert ez biztos idejön. – mondta James indulatosan.
A mentő szirénázva elment mellettük, az autók a reggeli csúcsforgalomban alig tudtak félrehúzódni. De végül sikerült a mentőnek az autópályára feljutnia.
    - Na, én feladom! – vette le a kezét a kormányról James.
   - Nem kellene ilyen hamar feladnod. Nem voltál te ilyen régen. – mondta Jack elkényelmesedve az ülésen, és két kezét a tarkójára tette.
    - Szombat este voltam a Roxy-ban.
James Jack-re nézett meglepődve.
    - Végre kimozdultál otthonról. Ez meglepő, mert mióta ismerlek, nem jársz el sehova. Na, mesélj, milyen volt. – kacsintott James.
    - Egyik régi barátom felhívott szombaton 6 körül, hogy mit csinálok este. Mondtam neki, hogy nem terveztem semmit. Jó, mert akkor jössz velünk, mondta. 8-ra jöttek értem, aztán mentünk a Roxy-ba. A pultnál iszogattunk és beszélgettünk, amikor egy jó poén után röhögve jobbra fordultam és akkor megláttam egy csajt. Mindene megvolt az egészséges párzáshoz. – mondta Jack.
    - Talán csak nem lettél hirtelen szerelmes? – kérdezte csodálkozva James.
    - Szerelmes nem, de régen voltam már nővel, kb. 1000 éve, és megmozdult bennem valami. – nevetett Jack.
Eközben az autók araszolva elindultak az autópálya felhajtóága felé. James felvette a forgalom ritmusát.
    - Mondjad csak tovább. – utasította James Jack-et.
    - Szóval, a csaj is nézett engem. Szemeztünk egy ideig, aztán odamentem hozzá.
    - Hogy nézett ki?
    - Fekete hosszú haj, tökéletes arcvonások, nagy mellek és modell alkat. Sok pasi megbámulta, amíg beszélgettünk. Denise Coopernek hívják.
    - Mivel foglalkozik?
    - A Daniel Freeman kórházban dolgozik nővérként.
    - Te elmondtad, hogy mivel foglalkozol?
   - Igen, és azt mondta, hogy gondolta, hogy valami hasonló munkakörben tevékenykedem a testalkatom miatt. Nem sokat tudtunk beszélgetni, mert a barátnője nem érezte jól magát, és hazavitte taxival.
    - Elkérted a számát?
    - Naná, hogy elkértem. Tegnap felhívtam, és holnap este randizunk.
Már majdnem az autópálya felhajtójára értek, amikor az előttük lévő kocsisor megtorpant.
    - Innen már csak a légierő tud minket 8-ra bevinni. – bosszankodott James.
7:50-et mutatott az autóba épített óra. James hirtelen Jack-re nézett szúrós tekintettel:
    - Mennyire gondolod komolyan vele?
   - Ha jobban megismerem, akkor elképzelhető, hogy komoly kapcsolatot fogok vele kialakítani. Ajánlanám neked, de te már családos ember vagy, és csak álmodhatsz róla az asszony mellett. – jegyezte meg Jack mosolyogva.
  - Ha megadod nekem a számát, akkor lebeszélem rólad. Egy ilyen sármos őrző-védő fess fickónak, amilyen én vagyok, ő sem tudna ellenállni. – mondta James, és ezen mindketten hangosan nevettek.
    Az előttük lévő autóáradat nem mozdult. A nap ereje már kezdett érződni, ahogy a szélvédő üvegén át sütött. Enyhe szellő fújt, így egy kicsit elviselhetőbbé tette a kocsiban a hőséget.
    - Te mit csináltál a hétvégén? – kérdezte Jack érdeklődve.
    - A gyerekekkel és Stacy-vel kirándulni voltunk a Silverwood tónál. Kempingeztünk. Mindegyikőnk nagyon élvezte. Körbejártuk a tavat, horgásztam a fiúkkal, és este a tábortűz fényénél hallgattuk a vadonból kiszűrődő éjszakai hangokat. Egyszer nektek is ki kellene próbálnotok Dan-el. – mondta James, és megigazította magát az ülésben.
Kezdett kényelmetlenné válni számára az ülés, mert a hátán az ing már izzadságban fürdött.
    - Igen, igen. Már gondolkodtam rajta, hogy hová vigyem Dan-t. Jó tippet adtál, úgyhogy majd összehozunk egy ilyen kirándulást.
    - Vihetnéd majd később magatokkal Denise-t is.
    - Az még odébb van. Először meg kell, hogy ismerje Dan-t, aztán majd mikor elfogadták egymást, akkor lehet ilyen közös programokat szervezni.
    - Igazad van. – nyugtázta elhaló hangon James.
Ekkor a CB rádió megszólalt.
    - A 4-est keresi a központ, vétel! – harsogta egy férfihang az éterben.
    - Már csak ez hiányzott, hogy ebben a csúcsban riasztásunk legyen. – mondta James morcosan.
    - Csak nyugi, legalább nem kell magyarázkodnunk a késés miatt. – nyugtatta meg Jack, amikor a CB rádióért nyúlt és a gombot lenyomva beleszólt.
    - Itt a 4-es, vétel! – mondta Jack rutinosan.
    - Hello Jack, Tom vagyok. – mondta a diszpécser. Pánik jelzés érkezett a Harter utca 45-ből.
    - Ok. vettem. Megyünk és megnézzük. – válaszolta Jack.
    - Csak semmi száguldás és hősködés. Vigyázzatok magatokra és azonnal értesítsetek majd a fejleményekről. – folytatta a diszpécser.
    - Ne izgulj. Mindenről tudni fogsz. – mondta Jack és a mutató ujjával körözött James-nek hogy forduljon meg.
    James bekapcsolta a sárga villogót, és jelezte a hátuk mögött lévő autónak, hogy megfordul. Az utolsó kocsi hátrébb tolatott kicsit, és így tett a többi autós is a sávjukban. Így James egy kis manőverrel ki tudott jutni, és a szembejövő autók is engedték, hogy megforduljon.
  James a gázpedálra lépett, és ütemesen váltott hozzá. Az autók között szlalomozott. Jack alig bírt megkapaszkodni.
    - Ki volt az oktatód? – kérdezte Jack, mikor két autó között éppen hogy befértek a sávváltásnál.
    - Steve Wonder. – válaszolta James mosolyogva.
    Az eszeveszett tempójú száguldozás után végre elérték a Harter utcát, és egy enyhe drifttel bekanyarodtak rá. A Harter utca a Washington Boulevard-ot és a Culver Boulevard-ot kötötte össze.
    A ház előtt James nagyot fékezve állt meg. Kioldották villámgyorsan a biztonsági övüket, és mindketten kiugrotta az autóból.
    - Enyém a hátsó bejárat. Neked jobb a fellépésed, úgyhogy elölről mész. – mondta mosolyogva James.
    - Ok. – válaszolta Jack.
    Mindketten elővették, csőre töltötték a Glock-jukat, és megindultak óvatosan a ház felé. A ház a 70-80-as évek beli stílusban épült. Világoskék színe volt, és 1 emelet magasodott az ég felé. James a ház mellet lévő kocsibejáró felé rohant, és már el is tűnt a ház oldalánál. Elől két lépcsőfok vezetett fel a verandára.
    Jack a fegyverét előre szegezve a bejárati ajtó felé indult. Körbenézett az utcán, és észrevette, hogy a szomszédok figyelik az ablakból minden irányból. Felment a lépcsőkön, és óvatosan az ajtóhoz ment. Jobb kezében a fegyvert tartotta, bal kezével a fehér színű bejárati ajtó kilincsét próbálta elfordítani, de az zárva volt.
Ekkor James hangját hallotta bentről.
    - Állj! Biztonsági szolgálat! Dobja el a fegyvert!
    Lövések zaja hallatszott odabentről. Jack hátrébb lépett, és a jobb lábát felemelve az ajtót berúgta. Az ajtó a nyomásnak engedelmeskedve hangos reccsenés közepette kitárult.
    Jack fegyverét előreszegezve, mindkét kezével tartva, óvatosan belépett. Az előszobában találta magát.
    - James! Merre vagy? – kiáltotta hangosan Jack.
Válasz nem érkezett.
   Jack-et az ösztönei óvatosságra intették. Kísérteties csend honolt a házban. Tőle balra helyezkedett el a lépcsőfeljáró. A lépcsőket szürke színű szőnyeg borította. A földszinttől az emeletig a falon elkenődött vérnyomokat fedezett fel. A lépcső szőnyege üvegcserepekkel volt tele, bekeretezett képek hevertek rajta szanaszét.
    Jack jobbra nézett, és a nappalit pillantotta meg. Lassú léptekkel elindult a nappali felé. A nappaliban felfordulás uralkodott. A bőrkanapé ki volt hasogatva, az üvegasztal széttörve hevert a földön a TV-vel együtt. A padlón vérnyomok sokasága látszódott.
    - James! – kiáltotta Jack ismét. De válasz nem érkezett.
    Visszament a nappaliból az előszobába. Az idegei pattanásig feszültek a kriptai csendben. A feljáró mellett a folyosó helyezkedett el, a végén a jobbra nyíló ajtó, ami nyitva volt.
    Jack megindult felé. Ekkor az ajtófélfa mögül kibukkant egy fekete maszkot viselő alak, és Jack-re szegezett fegyverét elsütötte. A golyó Jack bal válla mellett haladt el. Jack fájdalmat érzett, de ösztönösen viszonozta a tüzet. Mikor a lövése eldördült, az alak villámgyorsan eltűnt az ajtófélfa takarásában.
    - Állj! Biztonsági szolgálat! – ordította Jack.
    Ekkor hallotta meg, hogy kivágódik egy ajtó. Rohanni kezdett a folyosón végig, és az ajtót elérve döbbenetes látványban volt része. James a konyha padlóján feküdt, vértől átázott volt az inge a mellkasán.
Jack odarohant hozzá, és letérdelt mellé. James még életben volt.
    - Kapd el azt a rohadékot! – mondta James nehéz lélegzetvételek közepette.
    Jack felnézett és tőle balra felfedezte a kertbe nyíló hátsó ajtót, amely tárva-nyitva volt. Felállt James mellől, és az ajtó felé indult. Megállt az ajtófélfánál, és fegyverét előszegezve megindult kifelé a kertbe. Két lépcsőfok vezetett le a pázsitos részhez. Gyorsan lement a lépcsőfokokon és féltérdre ereszkedett. Fegyverét maga előtt tartotta két kézzel. Jobbra nézett és a garázs hátulját pillantotta meg. Balra fordította a fejét, és nem látott mozgást a kertben. Ekkor hallotta meg, hogy előtte a kerítés túloldalán egy test huppant a földre. Körülbelül 20 méterre volt tőle a kerítés. Felállt, és a fegyverét jobb kezébe fogva futásnak eredt. A kerítéshez érve felkapaszkodott rá, felhúzta magát, és a jobb lábát fellendítve átugrott.
    Mikor földet ért, guggoló állásban maradt a fegyverét előre szegezve. Vele szemben volt a szomszéd ház hátsó sziklakerttel és pázsittal borított udvara. Jobbra fordult, és látta, hogy a garázs mellett az alak éppen eltűnt. Felállt, és futva utána eredt. A garázs sarkánál a falhoz lapult és óvatosan kikémlelt. Látta, hogy a futó alak egy parkoló fekete furgon felé fut az utca túloldalán. Jack kibújt a fal melletti fedezéke mögül, és az alak után futott.
    A maszkos alak mikor odaért a furgonhoz, az oldalsó nyitott ajtón beugrott és a furgon csikorgó gumikkal elhajtott.
   Jack ekkor érkezett az utcára és az éppen elszáguldó autó kerekére célzott, de a lövés célt tévesztett. A furgon nagy sebességgel az utca végére ment, és ott elkanyarodott a Washington Boulevard-ra. Jack körbenézett, és riadt járókelőket vett észre tőle jobb oldalra. A tokjába csúsztatta fegyverét, és kezdett visszafelé rohanni.
    Amikor a kerítéshez ért, és felkapaszkodott rajta, akkor vette észre, hogy az inge a bal vállánál szakadt és vérfoltos. Megnézte, és azt tapasztalta, hogy a golyó csak súrolta. Leugrott a kerítés tetejéről. Mikor felállt, akkor a ház mellett a járőrautóhoz rohant. Feltépte az utas felőli oldalon az első ajtót, és a CB-t a szájához emelve beleszólt.
    - Itt a 4-es kocsi. Központ jelentkezz! – mondta kissé hangosan levegő után kapkodva.
    - Tom vagyok. Mi történt? – szólt a rádióba a diszpécser.
   - Hívd a mentőket és a rendőrséget, mert James-t lelőtték, és úgy néz ki, hogy gyilkosság is történt. – hadarta Jack.
    - Ok. Azonnal értesítem őket. Te jól vagy? – kérdezte Tom izgatott hangon.
    - Igen, jól vagyok. – felelte Jack pillanatnyi levegővétel után.
    - Biztosítsd a helyszínt, mindjárt intézkedem. – mondta Tom.
    - Ok. – válaszolt Jack és rohant vissza a házba James-hez.
    James a konyha padlóján feküdt, és már vértócsa terítette körbe testét. Jack letérdelt mellé, és a bal kezével a tarkóját átfogva egy kicsit megemelte a fejét. James kinyitotta a szemét, és Jack-re nézett. Jack ekkor megfogta James bal kezét.
    - Tarts ki, haver! Úton van már a segítség. – mondta Jack nyugalmat erőltetve a hangjában.
    James ekkor vért köhögött fel, és a szája szélén fojt ki. Mondani akart valamit, de nem jött ki hang a száján. Jack tudta, hogy James-nek már nem sok ideje van hátra, mert a golyót a tüdejébe kapta. De abban reménykedett, hogy időben megérkezik a segítség. James újra megszorította Jack kezét, mert mondani akart valamit.
Jack a fülét James szájához tette. James suttogva beszélt.
    - Staceyt… a gyerekeket…. nagyon szeretem őket.
    - Tudom James, tudom. – válaszolta Jack.
Ekkor köhögési roham tört rá James-re. Jack mindvégig szorította James kezét. Ránézett és azt mondta:
    - Nem adhatod fel James!
Mikor vége lett a köhögési rohamnak, James már lehunyta a szemét.
    - James, tarts ki! Nyisd ki a szemed! – kiáltotta reszkető hangon Jack.
    Próbálta kitapintani James pulzusát a nyakán. Nem volt pulzusa. Már halott volt. Jack kivette a kezét James tarkója alól, és elengedte a kezét, amelyet visszatett a mellkasára.
    - James! – suttogta fájdalmas hangon Jack.
Jack leült a konyha kövére és nekidőlt a konyhaszekrénynek. Térdeit felhúzta, és az arcát a tenyerébe temette.