Ti kövek, kavicsok, ti közvetítők vagytok.
Anyagotok időtlen és változó
Helyetek olykor kötött, máskor vándorló.
Anyagotok változatos összetételű
Színetek, formátok, méretetek változó.
Hordozzátok régmúlt idők titkait.
És zsebben hordva, marokra fogva
Emlékeztettek helyekre, eseményekre.
Hogyan is kerültetek a kezembe
Megszemélyesítitek a teremtő gondolatokat
Vágyott változásokat, beteljesüléseket.
Erőt adtok kitartáshoz, hithez.
Továbbadjátok a kezeimtől átvett rezgést
A szeretet melegét, hálát.
Ezért gyűjtelek benneteket, bármerre is járok.
Van köztetek olyan, mit kaptam
Van olyan, kit én adtam
Egy biztos kapoccsá váltatok.
Ó, elmúlt évmilliók megkövült
Bizonyságtevő tanúi vagytok.
Különleges természeti képződményeket alkottok,
Melyek csodájára járnak a ma élők is.
Feszegetve, megkövesült zárlatok titkát.
Hogyan is keletkeztetek?
Kik voltak, akik belőletek építették
A mai világ csodájaként számon tartott
Évezredes építményeket?
Nálunk is van csodaként számon tartott kő.
Dobogókőn, melyről azt tartják,
Benne dobog a föld szíve.
Hát hogyan is lehetne más ez a föld, mint áldott.
A rajta élő néppel, mely évezrede rajta él.
Mely, ha a próbát kiállja, karmája feloldódik.
Lélekben, szellemben növekedik, sorsa kiteljesedik!
Ehhez a növekedéshez motiváltság,
És erőfeszítés kell, de megéri.
Ennek a vajúdásnak korát éljük most jól és rosszul.
Mi ma élők.
Ez a föld ezredéve hazája a magyarnak.
Ez az ország Magyarország.
„Mária országa”, néki első királya ajánlotta fel.
Ennek a népnek feladata, küldetése van!
Ez a föld az én szülőföldem!
Ez az ország az én hazám!
Ez a nép az én népem!
Én hiszek ebben a népben, szeretem ezt a földet!
Remélem, és látom virágzását!
Szívemmel látom.
Tudom, jutalom erre a földre
Emberként magyarnak születni.
Zsebemben, kezemben hordott köveim, kavicsaim
Ti tudjátok, nekem ti ezt a földet jelentitek.
Szeretetet, Hitet. Hont és Hazát, Népet és Nyelvet,
Melyet beszélek, és értek.
Melynek virágzó jövőjében olyan biztos vagyok
Mint múlhatatlan létetekbe.
Egy vagyok a tízmillió magyar közül.
Egy nő, anya, nagymama, kinek fontos a jövő.
Ezen a földön belőletek épül fel a béke palotája.
Ennek a palotának építője ez a nép lesz.
A MAGYAR!!!
Ez a nép derűs, erős, megbocsátó, elfogadó,
És befogadó lesz.
Mert ez a sorsa!!!
Míg ezt fel nem ismeri, addig a maga kanosszáját járja.
Szőrcsuhában és mezítláb.
Mert a sorsot nem lehet kikerülni, de meg lehet nehezíteni.
Egy biztos: be kell teljesíteni.
2009. november 10.
Kató