"Megállítottam a pillanatot és hagyom, hogy elvarázsoljon a Valóság. Magamévá teszem a Természet törvényét és álljt parancsolok önmagamnak.
Felnézek a Csillagokra, - melyek cinkosak, visszahunyorítanak – köszöntöm a hegyeket, melyek bólintanak busa fejükkel és tisztelettel üdvözlöm az Időt, mely figyelmeztetőn emeli fel ujját: vigyázz, mert megállíthatatlanul haladok - Életeddel - tovább.
Megfogadom és megtartom tanácsaikat, tudom: évmilliók csodája a Világ. Röpke életem a körforgás része, egy villanás, egy etűd, említésre sem méltó. Csak nekem fontos, engem érintő picinyke Lét, saját életem filmre vihető történet. Nekem fontos kedvesem mosolya, a reggeli ébredés, nekem fontos kávém illata és a fűszeres barátságos invitálása.
Nekem fontos a perc, a pillanat, melyekből összeáll egy nap és egyedül nekem fontos e rövid földi életem.
Most megálltam, megállítottam e pillanatot és hagyom, hogy az Örökkévalóság intelme átformálja egész lényemet."
A kötet vidám, erdélyi történetébe bepillantás:
" Igyekezett a poros úton, már szájában érezte a hidegtől párás pohár fenséges tartalmát, hallotta Miska hangját, hogy „no még egyet, mer megharagszom”, és igencsak kellemesen érezte magát, amikor puff, a palack tekintet nélkül bátyám tervezgetésére leesett a rozoga járműről és messze gurulva megadta az elkövetkezendő negyedóra feladatát. – Hogy a Krisztusát az összes mennybéli apostoloknak – ordította egyébként két méterre nőtt kedves rokonom, és ugrott a Küküllő vizébe, mert a palack ott állt meg egy kő mellé érvén, mint akinek ott van ágyazva. –Még szerencse, hogy nem árad – fogta föl a szerencsét a bajban egyébként kiváló nagybátyám - majd kihalászva az engedetlen jószágot szemrevételezte a szállítóalkalmasságot, amely már semmire nem volt alkalmas, hiányzó és világgá ment kereke miatt.
Megoldhatatlannal látszott a helyzet, de bátyámat nem abból a fából faragták….erősen gondolkodóba esett, mitévő legyen,mert ugye a palack nélkül nincs vacsora, és Irma igencsak jól készíti a juhtúrós puliszkát, amit estére ígért... "