Derekam vasmacska,
Süpped az ágyamba,
Felállnék lábamra,
De a kék nem hagyja.
Térde mellkasomon,
Mint ezernyi elefánt,
Súlya lent tart, elnyom engem,
De keze sose bánt.
Kiszáradt ajkamat
Kék mézzel itatja,
Szomjazó lelkemnek
Tetszik a zamatja.
Jól tudom, fojtani
Akar engem a kék,
De színe oly pompázó,
Oly gyönyörű szép.