Október színek, fények, hangulatok és illatok.
A fák lombját kimelírozta, az idők fodrásza az Október.
Ki művészi szinten űzi mesterségét.
Ősz fodrásza a színek tobzódását arra használja fel, hogy megajándékozza fa és bokor vendégeit egy utolsó pompás frizurával.
Egyedi kellékeket használ az idő fodrász.
Első felhők a fafejek mosói. Szellő a fésűje.
Nap és szél a szárítója, napfény a lakk minden frizurán, lombon.
Aztán a díszítés is magáért beszél, szellő hordta ezüstös ökörnyál.
Némi nyárról itt maradt bimbók, virágok, színes bogyók.
Meg a csodálatos színűkre festett levél hajak.
Mert aztán jó a nagy megkopaszodás, és tavaszig nem sok munka lesz a fodrászatban.
Csak az örökzöldek ugranak be némi fazon igazításra, ünnepi frizura készítésre. De őket már December várja.
A többiek kopaszon állnak, vagy hósapkát húznak, dérből ágaikra csipkét rakatnak.
Sok fodrász irigyli az Október palettáin kikevert színeket.
Nagy ősz, szüreti bálra minden fa és bokor pompás lomb frizurával érkezik.
Avar szőnyeggel borított színpadon hangol a tücsök zenekar. Beleadva apait, anyait ebbe az idényzáró nagy koncertbe.
A színpad kárpitját az ég adja sokárnyalatú kékjével, szürke és fehér felhőivel.
A világosítást nap és hold vállalta, csillag spotokat is felhasználva.
Tobzódnak színek és formák, ragyog az őszi napsugár.
Zsűri az ámuló tekintetű ember, aki először csodálja, gyűjti ezeket az őszi élményeket, melyet látványuk kelt benne.
Megörökíti fotón, filmen, festményen. Szedi csokorba, hazaviszi ősznek a hangulatát, otthonába csempészi.
Aztán mintha csak hivatalosak volnának Márton napra.
Meg jönnek az őszi ködök, esők, a gyönyörű színben pompázó avar szőnyeg elázva hever a sáros földön.
Ekkor az ember is jelentős változáson megy keresztül.
Kabátot vesz, kesztyűt húz, haját sapka, kalap alá rejti, kedve fakult, cipőjéről a sarat, ráragadt leveleket leveri.
Mos már csak azt látja, mennyi szemét kavarog lábai alatt. Amit neki kell eltakarítani, összeseperni.
Dünnyög, morcos, pedig most is teremt, ebben a neki otthont adó világban.
Mert az általa összesöpört, komposztált idei avar táplálja, dúsítja a földet, táplálva fák, bokrok népét.
Tavasszal újra indul a nagy varázslat, virágpompa, majd csodás gyümölcsök, ami testben és lélekben táplálja az ámuló embert és övéit.
Megajándékozva a természet csodáival, amivel betelni nem lehet! Nélküle élni pedig nem érdemes.
De benne szorgos hangyaként dolgozni, élni ajándék.
Berettyóújfalu, 2011.11.15.
