Lyra


Ekkor lépéseket hallottunk, oldalra néztem, és láttam, hogy valaki közeledik. Az étkezőt és az előteret elválasztó boltív alatt egy szőke fiú állt meg hanyag testtartással.
      – Jamie, gyere enni! – biccentett Greg. – Köszönj a kislánynak!
      Jamie semmit se szólt, engedelmesen odajött hozzánk, aztán leült. Egyszerű fehér pólót és szürke nadrágot viselt, az ajka mozdult, de hang még nem hagyta el, talán sóhajtott. Leszegett fejjel fogta meg a villát, és még akkor is leeresztett vállal, hajlott háttal ült. Eleinte azt hittem félénk, ám abban a percben rájöttem, hogy sokkal inkább fél valamitől. Ezt a gyanút pedig csak megerősítette bennem, amikor köszönt, de rettentő halkan:
      – Szia.
      – Szia – köszöntem én is.
      – Hogy hívnak? – turkálta az ételt a villával, levágott egy kis darabot a tojásból a késsel, ám nem evett.
Majdnem a Rachel futott ki a számon, de vettem egy nagy levegőt.
      – Lyra.
      Jamie aranyosnak tűnt. Épp csak egyszer pillantott rám, de máris észrevettem, hogy milyen ártatlan gyerekes, vékony arca és kerek szeme. Sok fiúval találkoztam az intézetben, viszont ő valamiért vonzotta a pillantásom.
      – Mivel már mindketten itt vagytok, ideje elárulnom, hogy miért is hoztalak ide Lyra – kezdte Greg.
      Ekkor azonnal rámeredtem, de meg is bántam, mert látszott ideges tekintetemen, hogy erre a mondatra vártam órák óta. Sose szerettem, ha az érzelmeim rám vannak írva, hisz így kiszolgáltattam magamat a gyengeség után éhező vérebeknek, akik abból táplálkoznak, hogy a sebezhető lelket kiszívják ronda szavakkal vagy tettekkel. Nem akartam sebezhető lenni. Az intézetben senki se védett meg. Sejtettem, hogy itt se fog. Jamie szuszogott, közben az ujjait tördelte az ölében. Hallottam, ahogy a porc megroppant. Addig sem tűnt kiegyensúlyozottnak, de abban a pillanatban a levegőt is ideges gyorsasággal szedte.
      – Nos, van egy vállalkozásom. Én is szoktam fényképezni – folytatta Gregor.
      – Mit? – a zaklatottság forróságként futott az államtól a homlokomig, de az ujjaim jéghideggé váltak ökölbe szorulva a térdemen.
      – Téged foglak.
      – Greg, álmos vagyok – vágott közbe Jamie, és felállt.
Olyan hirtelen mozdult, hogy beleütötte a combját az asztal szélébe, azonban nem reagált rá.
      – Elmehetek?
      – Nem. Hallgasd végig! – parancsolt rá, mire a fiú még jobban leeresztette a vállát, és szinte már a földre lógatta az orrát.
      Sajnáltam őt, és az érzés belém fojtotta a szót egy darabig. Egy erős akarat lobbant lángra bennem nézve, hogy ez a vékony fiú mennyire fél a nála sokkal magasabb és idősebb Gregortól. A szemébe lógott a haja, de addig se mert moccanni, hogy arrébb söpörje. Hagytam, hogy az akarat irányítson; segíteni szerettem volna rajta, de csak annyit tehettem, hogy magamra vonom Gregor figyelmét.
      – Engem fogsz fényképezni? – kérdeztem tőle.
      – És készítek rólad néhány felvételt.
      – Nem értem – szorítottam össze a fogaimat, nem bírtam tovább tartani a szemkontaktust, mégis erőt kellett vennem ahhoz, hogy lehajtsam a fejem.
      – Sokat fizettem az anyádnak. Be kell hoznod azt a pénzt. Lyra, éltek fiúk az árvaházban?
      – Igen.
      – Volt már kapcsolatod bárkivel eddig?
      – Nem.
A kérdések úgy hangoztak, mintha Greg jól begyakorolta volna mind, és a válaszaim sem voltak újak neki.
      – Csókot sem váltottál senkivel?
      – Nem.
Gregor nem sokáig gondolkodott azon, hogy mi legyen a megoldás a tapasztalatlanságomra.
      – Jamie – szólt oda, erre a fiú megrezzent. – Ma Lyrával alszol.
      – Mi? – pillantott rá szinte ijedten. – Miért?
      – Mert megparancsolom.
      – De én…
      – Csitt, ne halljak többet!
Ezután hosszú csend következett. Ettől csak idegesebb lettem, mert semmit sem értettem pontosan. Válaszokat akartam, de közben féltem, mi lesz, ha valami szörnyűséget fogok hallani.
      – Egyetek tovább – kérte Greg.
      – Nem vagyok éhes – tiltakozott Jamie.
      – Egyél! – kiabálta. – Különben arra kértelek, hogy ne beszélj!
      – De nincs étvágyam.
      – Ne ellenkezz! Már túl sovány vagy. Kinek kellesz így?
Azt hittem, hogy Greg felrobban dühében. Reszketett a keze is. Az egyik szelet pirítóst hozzávágta Jamie-hez, aki remegni kezdett, végül megeredtek a könnyei.
      – Ne bőgj, te mihaszna! – morgott rá Greg, majd a fiú felé hajította a tányért is, ami leesett a földre, és nagy csörrenéssel darabokra tört.
      Az étel szerteszét hevert előttünk. Ekkor Jamie igazán sírva fakadt. A kicsik sírtak ennyire keservesen az intézetben, amikor elestek az udvaron, és lehorzsolták a térdüket. Rázkódott a válla és akadozott a hangja, amiért egyre erőteljesebben zokogott.
      – Te szégyentelen! – üvöltötte Gregor, majd felpattant.
      A szemében őrült harag izzott, ha ölni tudott volna a tekintetével, akkor Jamie úgy vágódott volna földhöz, mintha áram rázná. Abban a percben feltűnt, hogy Jamie nadrágja átázott. Bepisilt. Azonnal elfordítottam a fejem.
      – Takarodj, és fürödj meg! – üvöltötte Gregor. – Te meg folytasd a vacsorát! – szólt rám.