Helló. Anna vagyok és egy repülőgép társaságnál dolgozom, mint utaskísérő. Jelenleg éppen úton vagyok haza Párizsból. Hamarosan
leszállunk és végre lesz pár szabadnapom. Mikor már a repülő begurult a pályáról, megállt, az utasok kezdtek felállni a helyükről, és a kijárat felé indultak
egymás után. Mi Zsuzsával (akiről még írok és megismerhetik) az ajtónál álltunk és elbúcsúztunk az utasoktól. Amikor az utolsó is elhagyta a fedélzetet, mi
is összerakodtunk, majd a ránk váró autóba ültünk, ami hazáig szállított minket. Először Zsuzsát, majd engem. Amikor megérkeztünk, a bőröndöt kivette a sofőr
a csomagtartóból, elköszönt és tovább ment. A bejáratnál a szomszéd nénivel találkoztam, aki éppen kedvenc kutyusát sétáltatta. Amikor meglátott, hangos
csaholásba kezdett (mármint Blöki, a kutya), a néni meg mosolyogva köszönt.
– Jó estét kedves. Hát már megérkezett? Hogy milyen gyorsan telnek a napok. Olyan mintha csak pár napja ment volna el.
– Pedig már két hete, hogy távol vagyok – mondtam kedvesen.
– De ha nem haragszik, mennék, mert fáradt vagyok.
– Persze, nyugodtan, és jó éjszakát kívánok.
– Köszönöm és viszont. – mondtam, és már el is tűntem a folyosón.
A villany persze megint nem égett, így a telefonommal csináltam egy kis fényt, hogy ki tudjam nyitni az ajtót. Nem egyedül laktam.
Zsolttal, akivel még az egyetemen ismerkedtem meg. Most lesz fél éve, hogy közös lakásban lakunk.
A lakásban sötét volt, csak a hátsó szobából szűrődött ki egy kis fény. Vagy elaludt, vagy a haverokkal ment sörözni, és égve hagyta
a villanyt, ami egy a rossz szokásai közül. Már kezdett megsértődni, de aztán eszembe jutott, hogy csak egy nappal előbb érkeztem haza. Így hát a cipőmet
levettem, és elindultam a szoba felé, Ahogy egyre közelebb érek, halk neszt, mocorgást hallok. Kinyitom az ajtót és meghűlt bennem a vér. Az ágyban, abban az
ágyban, ahol aludni szoktam, Zsolt most egy szőke bombázóval "élvezte az életet". Annyira el voltak egymással foglalva, hogy észre sem vették, hogy néző akadt
az előadásra. A lány vett később észre, amikor a szemközti tükörben meg akarta nézni magát, és érdekes módon még egy nőt látott.
Ringó teste azonnal megállt, és térdre ereszkedve Zsolt fölött igyekezett jelezni, hogy gáz van. De Zsolt annál jobban el volt
foglalva a lány testének nyelvével való felfedezésében, hogy csak később tűnt fel neki, hogy a lány „kővé vált”.
– Mi van szivi, nem tetszik a játék? Úgy nézel, mintha rémeket látnál.
A lány csak intett a fejével az ajtó felé, Amikor Zsolt meglátott, hát a színe, hogy is mondjam, piros-fehér színt váltott.
– Nem úgy van, ahogy gondolod – sikerült kinyögnie pár kínos perc után, miközben a lepedőt próbálta maga köré csavarni.
– Esetleg a kisasszonynak vizsgája lesz biológiából, és te vagy a felkészítő tanár?
– De amúgy mit keresel itt? Úgy volt, hogy csak holnap jössz!
– Volni volt, úgy, mint te! Még szerencse hogy most vagyok itt. Legalább megtudtam, mennyire vagyok fontos Neked!
Felvettem a cipőmet, megfogtam a koffert, és becsaptam magam mögött az ajtót. Közben taxit rendeltem. Amíg vártam, rágyújtottam egy
cigarettára. Egyszer csak nyílik a bejárati ajtó, és Zsolt jött ki, mint valami hindu, még mindig a lepedőbe csavarva.
– Meg vagy totál hibbanva? Menj vissza, mert még azt fogják hinni, hogy elmebeteg vagy, ami részben igaz... Nos, mit akarsz?
– Ne menj el! Beszéljük meg! Tudom, hogy idegesek vagyunk, de lenyugszunk.
– Ideges? Talán te igen, de én nem. És nem megyek vissza, nyugodj bele – válaszoltam, majd az épp megérkező taxiba tettem a koffert
és beültem a sofőr mellé.
– Hova lesz a fuvar?
– A Grand Hotelbe legyen szíves.
Elindulunk. Zsolt megáll és néz az autó után. Tudta, hogy itt a vége. Vagy mégsem?
Ki kell találni valamit, hogy Anna visszajöjjön. Nem lehet, hogy így legyen vége. Hisz szereti.