– Azért törted rám az ajtót, hogy egy hajszálat mutogass?
– Nem hajszál.
– Láttam már életemben pár hajszálat.
– Pedig nem az. Tessék, szakítsd el.
George Bannister, a NASA igazgatója megpróbálta az ujja köré csavarni a hajszálnak tűnő valamit, hogy eltépje. De még meghajlítani is képtelen volt.
– Na, gyerünk, főnök. Nem bírsz egy hajszállal?
– Mi a franc ez?
– Miraklit.
– Na, most okosabb lettem. Mi az a Miraklit?
– Az, ami a kezedben van.
– Drágám, az rendben van, hogy úgy jársz ki-be az irodámba, mintha nyilvános vécé volna, de cserébe azért adhatnál valami
információt, nem?
Kyra Martin, a NASA fizikusa, imádott a főnökével évődni, és persze tudta, hogy ez kölcsönös.
– Jajj, légy már kreatívabb! Mirákulum annyit jelenti: csoda. Na, hát ez a valami itt csodálatos, tehát Miraklit.
– Oké, a nevét már értem. De mi ez?
– Talán egy anyag.
– Hogyhogy talán?
– Semmiféle szerkezete nincs. Nem fém, nem fa, nem kőzet, nem műanyag, nem üveg. Egy darab atomot nem találtunk benne.
Egyszerűen semmit. Csak van, és olyan, amilyen. Például, mint épp megtapasztaltad: meghajlíthatatlan. Bár ennél durvább a helyzet:
tökéletesen sebezhetetlen.
– Vagy csak mi vagyunk gyengék.
– Nem, a laborban mindenünket bevetettük. Olyan hatásoknak tettük ki, amitől a titán darabokra szakadt volna azonnal.
Ez a valami meg se rezzent. Atomcsapást érthető okból nem kapott, de nagyjából minden mást igen.
– Szóval keményebb minden ismert anyagnál.
– A Miraklithoz képest a legkeményebb anyagaink is papírból vannak. De pusztán csak ennyi miatt, nem neveztük volna el
Miraklitnak. Ez az anyag tényleg csodálatos.
– Mit tud még?
– Tessék, itt egy másik darab – a nő elővett a köpenye zsebéből egy pingponglabdához hasonlító valamit. – Fogd meg!
– Huhhh, ez nagyon könnyű. Nem érzem a súlyát.
– Mert nincs.
– Lehetetlen. Mindennek van tömege, tehát súlya is.
– Ja, ahogy mondod. Mindennek, kivétel a Miraklitnak. Mert ennek nincs.
– Kezdem érteni, hogy miért ez a neve. Mindjárt meg is szólal több nyelven?
– Akár, bár ilyesmit nem tapasztaltunk – mosolygott a nő Bannisterre.
Kezd visszatérni a humora, úgy tűnik, túl van az első megdöbbenésen. Helyes.
– De tud még pár dolgot, ami ezeknél is komolyabb.
– Oké. És akkor most úgy szedjem ki belőled egyenként, vagy elmondod magadtól?
– Azt hittem haragszol, hogy csak úgy berontottam hozzád – kacsintott Kyra az igazgatóra.
– Elegem van belőled - nevetett a férfi. – Mondd már!