Végre péntek van! Imádom a péntek estét, délutánt. Ilyenkor mindig felszabadultabb vagyok, nem nehezedik rám az a
nyomás, ami egész héten. Mintha még tanulni is több kedvem lenne, hogy tudom, másnap nem kell suliba menjek. És főleg nem kell korán kelnem. Mert
azt nagyon utálok. Legjobb itthon. Ja, vagy Jugoszláviában. Ezt még egy párszor le fogom írni! Úgy leülnék írni Borisznak, de most ő következik.
De mi lenne, ha megírnám, és csak akkor küldeném el, amikor ő is ír? Ez marhaság, csak egy ötlet volt. Bocs. Az nem az igazi. Olyan, mintha
magamban beszélnék. Hát nem? Akkor már inkább a napló!
A jövő hétvégén, ha minden igaz, megyünk Kolozsvárra! Bár inkább Újvidékre mennék, vagyis Belgárdba, mert most ott
van a fősulin. Biztos rengeteget bulizik, és meg…..
Csak róla ábrándozok. Egyáltalán emlékszik még rám? Sok nálam felnőttebb nő van körülötte, akikkel nemcsak a
andalog a tenger, vagy a Tisza parton. Ja, Belgrádban a Duna van. Be biztos a koleszban szexel a nőivel! Lehet, Koloszváron is megismerkedek majd
valakivel? Egy ottani magyarral? Vicces lenne! De azok legalább át akarnak ide települni, és nem érzik jól maguka Romániában. Tehát több esélyem
lenne! Hehehe!
Majd kiveszek a könyvtárból egy kolozsvári utikönyvet, és visszaviszem a Jugoszláviáról és az Opátiáról, meg a
Belgrádról szólót. Már kétszer hosszabbítottam meg őket. Novi Sadit – Újvidékit – meg nem találtam. Ja, van még a Pálmasor Opátijában című
romantikus regény, azt is már ötször elolvastam. Vissza kell vigyem.
Szombaton voltam a könyvtárban, találtam koloszvári utikönyvet, meg egy pszichológiait is kivettem a „Siker titka”
címmel. Sok hasznos tanács van benne a viselkedéssel kapcsolatban. Meg egy ősrégi párkapcsolati tanácsadót is. Agyon van olvasva. De valahogy
elavultnak tűnik, és tele van szocialista frázisokkal. Társadalmunk elitéli az élettársi kapcsolatokat. Társadalmunk, ezt csinál, azt csinál,
kit érdekel már. De azért kikölcsönöztem, hátha lesz benne mégis valami infó nekem.
Szombat délután elmentünk Klári néniékhez (anyukám barátnője) a remetemajori nyaralójukba. Régen nem üdülőfalu volt,
hanem tanyaközpont. Van ott egy makkerdő, amit anyukámék ültettek gimis korukban társadalmi munkában. Hát azóta jól megnőtt! Bementünk kutyástul a
dzsumbujos részébe. Utána bementünk – szintén kutyástul – a kocsmába, és biliárdoztunk. Ihattam egy pohár bort is. Ja, Borisszal is ittunk
Szlavovicát (szerb szilvapálinka), égette a torkom, de ő simán leguritotta. Anyukám ezt nem is tudja. Remélem, nem is fogja soha megtudni. A bor
hatására jól biliárdoztam, megvertem a HVCs-ket (Helyi Vagány Csávókat) is. Megnéztük még a kacsaúsztatót, ahol a vadkacsákat röptetik. Kezdődik
a vadászszezon, szegényeket lelövik. Klári néne férje – Győző bá – vadászik. Az apám is vadászott. Anyukám azt mondta, ő csak akkor fog, ha a nyúl
is visszalő. Ezzel én is így vagyok.
Nagyon szép a természet. Ez a kirándulás is jó kikapcsolódás volt a szürke hétköznapokból. A halastavak úgy
hullámzottak, mint a tenger.
Vasárnap délelőtt takarítottam, még az is jobb volt, mint a finom ebéd utáni tanulás.
Este megint diszkóba mentünk Bellyvel. Elmeséltük egymásnak a hétvégi programunkat. Ő halálra unta magát a
nagymamájánál, pedig szerintem aranyos néni. Igaz, csak egyszer találkoztam vele. Belly alig várta már, hogy jöhessünk a diszkóba. Na, ahogy
bementünk, láttam Johsont – a falu bikáját – egy csajjal. Kicsit azért bosszantott. Olyan vidáman köszönt, mintha nem is kisért volna ki a
múltkor a buszmegállóba, és nem várt volna meg a suli előtt.
Pár srác utánam fütyült, tehát valószinű, hogy jól nézhettem ki. Belly is ezt mondta. Jó volt a zene, jót
táncoltunk. Épphogy elértem az utolsó buszt, szaladnom kellett, de hál’ isten, rendes volt a sofőr és megvárta még odaérek. Nem sok humorom lett
volna gyalog jönni haza. Anya már aludt, mikor hazaértem. Holnap kezdődik a hét, pfuj! Korán kelés, suli!