Sabrina


Bevezető

     Sabrina fáradtan dörzsölte meg tarkóját. Hat óra óta talpon van, és még hátra volt a jótékonysági rendezvény is, amit minden évben megrendeztek. Hátrányos helyzetű gyerekek megsegítésére gyűjtöttek adományokat, amit aztán szétosztottak Isztambul rászoruló családjai között. Eddig vendégként volt jelen az eseményen, mert a vőlegénye lelkes támogatója a kezdeményezésnek, de most munka miatt volt itt.
     Sabrina fotósként, Riza pedig riporterként dolgozott az egyik helyi lapnak. Mivel vőlegénye nincs a városban, így elvállalta, hogy a bátyjával dolgozzon. Az Aklin testvérek szerették együtt tölteni az időt, legyen szó munkáról vagy szabadidőről.
     A pultnál állva kért egy üveg hideg vizet és nagyot húzott belőle. Szokatlanul meleg volt, de a távolban már gyülekeztek az esőfelhők. Addig, amíg a bátyja elkészít egy riportot, keresni akart egy csendes helyet, ahol pihenhet egy kicsit. Ahogy átvágott a tömegen, egy vidám női hang ütötte meg a fülét.
     – Sabrina! Na végre, hogy megtaláltalak! – csapott le rá egy magas, szőke lány.
     – Már mindenhol kerestelek! Gyere! Bemutatlak valakinek!
     Ezzel ellenmondást nem tűrően belekarolt barátnőjébe, és vonszolni kezdte maga után. Oya Soydere a legjobb barátnője volt már legalább tíz éve. Barátságuk még a gimiben kezdődött és azóta is töretlen. Huszonöt évesen mindketten szép karriert futottak be. Sabrina fotósként, Oya marketing tanácsadóként. A szőkeség rendületlenül törte az utat két beszélgető férfi felé. Az egyikben Oya bátyját, Alit vélte felfedezni, a másikat viszont nem ismerte.
     – Levent! – érintette meg az ismeretlen férfi karját Oya, hogy felhívja magára a figyelmet.
     – Had mutassam be neked a legjobb barátnőmet Sabrina Aklin-t. Sabrina! Ő pedig az unokatestvére Levent Solmaz.
Sabrina a magas, barna hajú, barna szemű, mosolygós fiúra meresztette nagy, zöld szemét.
     – A spanyol rokon – csúszott ki a száján.
Levent kérdőn húzta fel szemöldökét.
     – Oya sokat mesélt rólad – tette hozzá gyorsan.
     – Ajjaj! Meg se merem kérdezni, hogy miket!? – a fiú kellemes baritonja simogatta felborzolt idegeit.
A fiú kedvesen mosolyogva nyújtotta Sabrina felé jobbját.
     – Örülök, hogy megismerhetlek, és remélem Oya rólad is fog mesélni.
     – Feltétlenül – bólogatott lelkesen a szőke lány.
Sabrina kihúzta kezét a férfi meleg tenyeréből, mert kezdett zavarba jönni az érintésétől.
     – A vőlegényedet hol hagytad? – szólalt meg Ali.
     Ali ugyanolyan szőke volt, mint testvére. Egy kicsit alacsonyabb, mint Levent, de kifogástalan megjelenése és laza stílusa miatt mindig a figyelem középpontjában tudott lenni. Főleg a lányok körében. Korábban fűzték gyengéd érzelmek Sabrina-hoz, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt a szerelem. Azért jó barátok maradtak.
     – Adim-ot? Ankarában van valami üzleti úton – válaszolta.
     – Ankarában?! – kérdezett vissza Ali.
     – De hiszen én nemrég...
     – Levent! – vágott szavába testvére.
     – Mondtam már neked, hogy Sabrina is az ügynökségnél fog dolgozni?
     Oya biztos volt benne, hogy barátnője nem tud vőlegénye kicsapongásairól, és hogy nincs is Ankarában. Nem kedvelte Adim-ot, de nem most volt itt az ideje, hogy kiderüljön simlissége. Inkább az ügynökségről kezdett beszélni, amit hamarosan nyitnak Ali-val.
     – Valóban? – nézett a lányra.
Szemében őszinte öröm csillogott.
     – Akkor sokat fogunk találkozni.
Sabrina hirtelen két erős kart érzett a vállára nehezedni.
     – Húgocskám! Nem is mondtad, hogy a sógorom visszajött Ankarából! – szólalt meg vidáman Riza.
Ő volt Sabrina bátyja. Ali a homlokára csapott. Kézzel-lábbal próbálta jelezni barátjának, hogy fogja be, de elkésett vele.
     – Mit nem mondtam? – Sabrina olyan gyorsan fordult meg, hogy Rizának hátrálnia kellett.
     – Azt hiszem most bukta van – dünnyögte a fiú.
Már bánta, hogy nem volt egy kicsit elővigyázatosabb, de honnan tudhatta volna, hogy húgának nincs fogalma semmiről.
     – Honnan veszed, hogy visszajött? – látva testvére habozását, fenyegetően tette hozzá.
     – És ne merj kamuzni, mert te fogod megbánni!
     – Itt láttam – vallotta be.
     – De lehet csak valaki hasonlít rá. Messze voltam... – próbálta menteni a helyzetet, de tudta, hogy fölösleges.
Sabrina barátai felé fordult.
     – Ti láttátok?
     – Én igen – emelte fel kezét Ali, de nem mert a lányra nézni.
     Sabrina teljesen össze volt zavarodva. Adim hogyhogy nem szólt neki, hogy itt van? Aztán eszébe jutott, hogy hagyott neki üzenetet. Igen, biztos hamarabb lett vége a tárgyalásnak és meg akarta őt lepni. Azonnal meg kell keresnie a férfit. Kameráját testvére kezébe nyomta és meg is indult a vendégseregen keresztül. Próbálta telefonon elérni, de ki van kapcsolva. Pár perc keresgélés után meglátta az egyik sarokban. Arra felé vette az irányt. Ahogy közeledett, akkor vette észre, hogy a férfi nincs egyedül. Egy fekete hajú szépséggel vitatkozott hevesen. Már majdnem fölemelte a kezét, hogy odaintsen, de félbehagyta a mozdulatot. Adim ugyanis karon ragadta vitapartnerét és kivezette a teraszra.
     „Nocsak! Mi a fene folyik itt? Ki ez a lány?” – morfondírozott magában.
     Úgy érezte ezt nem szabad figyelmen kívül hagynia. Valami történik, amiről nem tud. Kiment a pár után a teraszra, és keresett egy olyan helyet ahonnan jól láthat és hallhat, de őt nem veszik észre.
Amikor Sabrina elviharzott barátaitól, Oyában megszólalt a vészcsengő.
     – Nem akarok vészmadár lenni, de szerintem utána kéne mennünk. Ebből még baj lehet.
     – Lemaradtam valamiről? – kérdezte Riza gyanakvással a hangjában.
     – Az van drága barátom, hogy a húgodnak halvány lila fogalma nem volt arról, hogy a vőlegénye visszajött – világosította föl Ali.
     – És? Biztos meg akarta lepni. Nem ez lenne az első húzása.
     – Hát én nem vagyok ebben olyan biztos – mondta Ali.
     – Ugyanis egy lánnyal láttam....
Riza és Oya tekintete találkozott.
     – ÓÓÓÓ, a rohadt életbe! – kiáltott fel Riza és testvére keresésére indult.
A többiek követték.

Sabrina egy nagy zöld növény mögött talált menedéket. Innen jól hallott mindent, de őt nem látta senki.
     – Mikor fogod végre otthagyni? – kérdezte a fekete szépség.
     – Hónapok óta csak ígérgetsz, de nem történik semmi. Az én türelmem is kezd elfogyni.
Adim megfogta a lány kezét és belecsókolt a tenyerébe. Azzal a tekintettel nézett rá, aminek Sabrina se tudott ellenállni.
     – Csak egy kicsit legyél még türelemmel – kérte a férfi.
     – Ha most szakítok vele, az üzletileg nagyon sokat ártana.
     – Biztos, hogy csak a munka miatt vagy még vele? Vagy még mindig szereted?
     – Persze, hogy csak a munka miatt! Én téged szeretlek, de nekem ez most egy kicsit nehéz és kényes kérdés. Értsd meg, kérlek! Csak két hetet adj még!
     Sabrina a döbbenettől nem kapott levegőt. Aztán olyan mérhetetlen düh öntötte el, hogy legszívesebben megfojtotta volna mind a kettőt. Igazából magára lett a leginkább dühös. Hagyta, hogy Adim az orránál fogva vezesse.
     „Szóval nem tudsz tőlem megszabadulni, mi?! Segítek én neked! A szerződéseddel meg csinálhatsz, amit akarsz!” – gondolata Sabrina.
Előlépett a növény mögül és teljes nyugalomban a párocskához lépett. Adim mikor meglátta menyasszonyát, félrenyelte italát. „Fulladj meg!” – kívánta magában, de nem szólt semmit.
     – Sabrina, te itt vagy?! – Adim nem tudta titkolni meglepődését.
     – Úgy látszik kedvesem nem hallgattad meg az üzenetemet. Akkor nem lennél így meglepve.
Adim mondani akart valamit, de Sabrina egy legyintéssel belé fojtotta a szót.
     – Tudom, most az jön, hogy félre értek mindent és nem az van, aminek látszik. Ne fáraszd magad! Mindent jól hallottam és semmit nem értettem félre.
Lehúzta eljegyzési gyűrűjét és a másik lány ujjára húzta.
     – Viseld egészséggel! Hátha neked több szerencsét hoz – paskolta meg a kezét.
     – Sabrina, mit jelentsen ez?! – kérdezte Adim rosszat sejtve.
     – Semmit. Csak megteszem azt, amit te hónapok óta nem tudsz. Szakítok!
     – Sabrina, hadd magyarázzam meg! – kérte a fiú.
     – Nem érdekel semmi, ami veletek kapcsolatos! Nem érdekel mióta tart ez a szerelem! De az viszont rohadtul érdekelne, hogy tudtál hónapokon keresztül a szemembe nézve hazudni! Ha annyit nem érek neked, hogy őszinte legyél hozzám, akkor nincs is miről beszélnünk! Soha nem is szerettél engem igazán!
Ezt így hallva Sabrina szájából elég elkeserítő volt.
     – Sabrina! Kérlek hallgass meg! – kérte ismét a férfi, de süket fülekre talált.
     – Dugd fel a magyarázatodat magadnak a szerződéssel együtt!
     Sabrina jéghideg tekintetétől Adim megdermedt. A lány még sose nézett rá így és ez mély fájdalommal töltötte el. Ebben a pillanatban jött rá, hogy nem tudja őt elhagyni. Sabrina dühösen törölte le könnyeit. Egyenesen a parkoló felé rohant. Annyira elvakította a düh, a csalódottság, a fájdalom, hogy nem vette észre sem a bátyját, sem a barátait, senkit maga körül. Csak el akart menni a lehető leghamarabb.
Riza, mikor látta húgát a parkoló felé rohanni, rossz érzése támadt. Gyorsan átkutatta a zsebeit.
     – Basszus! Nála van a kocsi kulcs! – dühöngött.
Riza agyát elöntötte a lila köd. Nem gondolkodott, csak cselekedett. Egyenesen Adim felé indult.
     – Állítsd meg Sabrina-t! – szólt vissza Oya-nak.
A hazug vőlegény mire észbe kapott, már a földön feküdt vérző orral. Többen is kíváncsian fordultak feléjük, de senki nem szólt bele. Riza még egyet be akart húzni volt sógorának, de Ali elkapta a karját.
     – Ha bármi baja esik a húgomnak, megtalállak! – hangja visszafojtott volt az indulattól, de ettől nem volt kevésbé fenyegető.
Kiszabadította karját Ali szorításából és futva megindult a parkoló felé. Barátja követte.Levent és Oya hiába futottak Sabrina után, már csak azt látták, hogy nagy sebességgel elhajtott.
     – Elment! – Oya hangjában kétségbeesés bujkált.
Megragadta Riza karját.
     – Most mit csinálunk?
     – Itt a kocsim nem messze. Menjünk azzal. – mondta Levent.
Mindannyian bevágódtak az autóba és a lány után eredtek. Közben kitört a vihar is. Az eső olyan sűrűn esett, hogy alig lehetett látni valamit, de Sabrina nem törődött vele. Az egyik kanyarban hirtelen elé ugrott valami és Sabrina a fékbe taposott, de az eső áztatta úton elveszítette az irányítást a kocsi fölött. Már csak a csattanást érezte és elsötétült körülötte minden.
Levent olyan gyorsan ment, amennyire tudott, de már későn érkeztek. A kanyarban lassított, és ekkor vették észre a fának csapódott autót. Azonnal félreállt az út szélén. Riza kétségbeesve tépte föl az ajtót és imádkozott, hogy ne a húga legyen. Ő volt az.
     – SABRINA! – üvöltötte, de nem jött semmi válasz....