Kellemesen lefárasztott ez a mai nap. A lakókocsik által alkotott kör közepén tüzet gyújtottunk, és mint a kamasz diákok,
odatelepedtünk. Kifejezetten jól esett a tűz melege, ami felmelegítette elgémberedett végtagjaimat. Nem voltam még álmos, de nem is tudtam volna aludni,
úgyhogy két lakókocsival arrébb álmaim nője szunnyad. Elterültem a kempingszékben, míg Steven a kezembe nyomott egy üvegsört. Általában nem iszom. De ha iszok, akkor a limitem egy
üvegsör. Nem véletlen! Ennyit engedélyezek magamnak, és kész. Abból nem lehet baj.
Pati sétált el kettőnk előtt, majd miután lehajolt, hogy megbámulhassuk kerek formás fenekét, beleült az ölembe.
Kényelmetlenül fészkelődni kezdtem alatta. Ez a nő egy igazi ribanc! Végül is ürítésre alkalmas, de nem venném el feleségül, az is biztos.
– Hagyd békén! – förmedt Steven az ölemben gubbasztó Pattire.
Hálás vagyok neki, hogy ő szólt a csajnak, mert én tuti megbántottam volna.
– Ki vagy te, Steven apja? – gúnyolódott Patti, ezt már nem hagyhattam szó nélkül.
Steven nekem szent és sérthetetlen, hiszen ő ott volt mellettem, amikor úgy éreztem, hogy a világom végleg összetörik.
– Húzd el a csinos kis seggedet, most nem tartok rá igényt! – tudom, hogy bunkó vagyok, de ez a csaj tényleg csak ebből ért.
Vannak nők, akik igénylik a durvaságot. Patti is ilyen. Minél durvább vagyok vele, annál jobban fut utánam. Igazság szerint
már régen lekoptattam volna, de néha azért jó egy-egy numerára. Sértődött arcot vágva elmasírozott végre. Egyszer még hátra is pillantott, de vette a lapot.
Én biztos, hogy utánad nem megyek, hiába pillázol kiscicám!
– Látod, ezért nem kell minden szembejövő nőt megdugni Sterling! Sosem tudhatod, melyik tapad rád! – okoskodott Steven, de
igaza van.
Tíz éve élek így, most már fel kellene adnom ezt az életformát. Nem egészséges, és ugyanarra vágyom, amiben ő él. Steven
felesége egy tündéri kis fél olasz csaj. Nagyon szereti a haveromat, és nekem ez elég. Persze ez a fafej sem könnyebb eset nálam, hiszen a vér nem válik
vízzé, de ő elviseli és szereti. Azt nem kell mondanom, Steven feje mellett sokszor törnek darabokra a falnak csapódó tányérok vagy poharak. De sohasem
csalta meg. Már a babaprojekten dolgoznak. Jó ezt hallani, csak ilyenkor belegondolok, vajon találok e olyan nőt, aki alkalmas, hogy kihordja az én
gyerekemet. Vajon milyen apa lennék? Odaadóan tudnám szeretni a feleségemet, és a gyerekeimet? Vagy ugyan olyan lennék, mint az apám? Minden más fontosabb,
és csak kirakatdísz a család? Ezt nem! Megrázom a fejem, hogy kiverjem a fejemből a gondolatokat. Amúgy is miért gondolkodom ilyen faszságokon. Nem is akarok
családot!
A ropogó tűzön keresztül megpillantom Elena lakókocsiját. Halovány fénysugár pislákol az ablakból. Talán ébren van még. De az
is lehet, hogy elaludt olvasás közben. Eddig sem volt egyszerű dolgom vele kapcsolatban, de most, hogy a közelemben van, csak ő jár a fejemben.
A forgatás alatt is majd megvesztem, mint egy habzó szájú, veszettségtől tomboló korcs. Bevonszolják az oroszlán barlangjába
először abban a hiper dögös, kurvás szerkóban. Teljesen elvonta a figyelmemet. Bár tudom, hogy ez volt a lényeg, de ha nem kellett volna megjátszanom, még akkor is bámultam
volna őt. Amikor nekisimulva kellett táncolnunk, még a farkam is felállt, ahogy a feneke az ágyékomhoz simult. Az őrületbe kerget ez a csaj. Azt hittem, hogy
ott mindenki előtt széttépem.
Na, a Domina szerkója vitte a prímet! Ott legszívesebben letéptem volna azokat a kurva láncokat, amelyek amúgy sem nagyon
voltak rögzítve, és ott helyben a stáb előtt megdöngetem. Ez a kiscsaj lassan uralkodni fog rajtam, és úgy, hogy le sem feküdt velem!
– Nagyon elgondolkodtál – törte meg Steven a kettőnket körbeburkoló csendet.
Majd belekortyolt a sörébe. Hangjával kizökkentett a kínzó valóságba. Iszonyú, hogy meg tud lódulni a fantáziám, ha Elenáról
van szó. A testem most is tűzforró, a vérem úgy forr, mint a hömpölygő lávafolyam. Jól esne egy hidegzuhany.
– Áh, dehogy! Csak fáradt vagyok – hárítottam.
– Sterling, nagyon régi motorosok vagyunk. Messziről kiszagolom, ha valami bajod van. Még a hülye is látja, hogy epekedsz
Elena után.
Széttártam a karomat.
– Feladom! Nyertél.
Inkább beadom a derekamat, hiszen Steven képes a fejemben megjelenő képeket is kitalálni. Végülis jó lenne valakinek kiöntenem
a szívemet! Erre pedig ő a legalkalmasabb ember az egész világon.
– Na, ki vele, mi kínozza a kicsi szívedet!
– Rohadj meg!
Steven enyhe cinizmussal próbálta oldani a feszültséget, és azt, hogy megeredjen a nyelvem.
– Félretéve a tréfát, komolyan mi van? – röhögött a képembe Steven.
– Szerinted? – böktem Elena kocsija felé.
– Oh, drága barátom! Szerintem hagyd a kiscsajt. Csak bántani fogod.
Steven józan szavai késként hatolnak a mellkasomba.
– Hagynám én, ha nem kergetne az őrületbe!
– Ezt, hogy érted? – döbben le Steven, és most már teljes testével felém fordult.
– Őszinte leszek. Addig döngetném, amíg lélegzik. De tudom, milyen ember vagyok, és, hogy nem egy súlycsoportba tartozunk.
Tudom, hogy távol kell maradnom tőle, de nem megy!
– Most komolyan mondom Sterling, mint a legjobb haverod! Ha beletiporsz a lelkébe, én esküszöm, hogy megöllek!
Steven szemei szikrákat szórtak felém. Fogalmam sincs, hogy miért csapott át ilyen fenyegető üzemmódba.
– Kösz haver! Rád mindig számíthatok – fintorogtam, majd elnyúltam újra a széken.
Valamennyire csalódtam, hogy Steven nem állt mellém. De sajnos ezzel még jobban felcsigázott, hogy most már ő is elítéli az
Elena felé való közeledésemet. Pont, hogy ezzel okozzák a legnagyobb károkat, hiszen a tiltott gyümölcs mindig édesebb.
– Neheztelhetsz rám Sterling, de Elena egy nagyon rendes lány. Nem érdemli meg, hogy átmenj rajta, mint egy úthenger, és
porig rombold a világát, csak mert nem tudsz csomót kötni a farkadra. Nincs jogod elrontani!
– És ha megjavulnék?
– Te? – köpte vissza az üvegébe a sört Steven a döbbenettől.
– Megjavulni? Ezt te sem gondolod komolyan.
– Most miért? – csattantam fel felháborodottan.
– Te javíthatatlan vagy!
– Egyszer már sikerült – jegyzem meg halkan.
Hiszen normál esetben én nem voltam ilyen. De Christine elvesztése túl nagy fájdalmat okozott, így nem akartam senkihez sem
kötődni úgy, mint ahogy hozzá. Steven pontosan tudja, mire gondolok. Nem szólalt meg, és ezért nagyon is hálás vagyok neki. Tudom, hogy nincs túl jó hírem,
és senki sem fogja elhinni nekem, hogy nem azért közeledem felé, mert éppen a skalpját akarom felszegelni a falamra.
Tekintetem megakadt egy árnyékon, amely határozott léptekkel közeledett Elena lakókocsija felé. Az ajtó előtt megállva
bekopogott, és türelmesen várt. Világosság járta be a helységet. Felgyulladt a villany, és az ajtó kitárult. A fénysugárba belépő idegen arcát megpillantva
hihetetlen düh támadt bennem. Az állkapcsom idegesen rándult össze. A sötét alak nem más volt, mint Alex. Véghez akarja vinni a tervét. Na, abból nem eszik.
Steven kérdő pillantásai ostromoltak, a szemem sarkából is láttam.
– Jól vagy?
– Ezt a férget! – csattantam fel, és a tűzbe dobtam a sörösüvegemet.
– Te elhiszed ezt? Ez a faszfej csak nem hagyja békén!
– Most mi a bajod? – döbbent le Steven.
– Bement Elenához, na puff! Dumálnak kicsit.
– Na ja! Mert Alexet úgy ismered, hogy beszélgetni fog!
– Sterling, te féltékeny vagy?
– Én?? – tértem észhez egy pillanatra.
– Kérlek!
– Jah, látom! Majd felrobbansz!
– Tudod mit? Igazad van! Leütöm!
– Én nem mondtam ilyet! Ne csinálj semmit!
– És ha megdugja?
– Egészségére! Kettőn áll a vásár!
– Csak a testemen keresztül! – felpattantam, és szapora léptekkel a lakó kocsi felé vágtattam.
– Sterling! – kiáltott utánam Steven.
Magam sem tudom, hogy az az egy üvegsör adott ekkora bátorságot, vagy a bennem tomboló düh és harag Alex iránt. Hiszen
pontosan tudtam, hogy csak azért környékezi Elenát, mert nekem sokat jelent. A földbe akar döngölni! Hogy féltékeny voltam e? Piszkosul! Legszívesebben o
tt helyben addig ütöttem volna a dobosomat, amíg még mozdulni tud.
Nem engedhettem, hogy hozzáérjen.
Egy szempillantás alatt a lakókocsi ajtaja előtt termettem. Viháncolás hallatszott ki, ami csak még jobban felkorbácsolta a
kedélyállapotomat. Erőteljesen bekopogtam. Láttam, ahogy a kezem alatt reng az ajtó. Te jó ég, mindent elrontok!
Másodperceken belül Elena termett előttem. Arcára volt írva a döbbenet, amivel rám szegezte gyönyörű tengerkék szemeit.
Egyszerű szürke szabadidőruhát viselt, laza fehér pólóval, ami engedni láttatta, milyen színű melltartót visel. Angyali arca kissé eltántorított.
Elgyengültem. Már megint!
De amikor megpillantottam mögötte Alexet, aki a pólóját igazgatta, elborult az agyam. Annyira önelégült, és pöffeszkedő volt,
hogy le kellett törjem a szarvait. Nem kérdeztem semmit, és nem is magyarázkodtam. Oldalra tolva Elenát felsiettem a pár fokos lépcsőn, és azzal a
lendülettel ütni kezdtem.
– Sterling, hagyd abba! Engedd el! – sikította mögöttem Elena, ahogy próbált lehúzni Alexről.
De ehhez az ő kis kezecskéi kevesek voltak. Majd később ráér ezért utálni.
– Ember, neked meg mi bajod van? – védekezett a szarházi, de nem tudott ellenem mit tenni.
Olyan voltam, mint egy elszabadult úthenger. A szemöldöke már felszakadt, és a kezem véres volt a szájától is. De állta a
sarat. Egyszer még el is találta az állkapcsomat, de én annál jobban ütöttem.
– Sterling fejezd be! – hallottam a hátam mögül a kétségbeesett Elena hangját.
– Rohadj meg, te szarházi! – kiáltottam fel, és a pólójánál megragadva hajítottam ki a kocsiból Alexet, aki a földre zuhant.
Nagy nehezen feltápászkodott, és elém állt. Az arca csupa por volt, ami beletapadt az alatta elterülő hatalmas vérfoltokba.
Köpött egyet oldalra, és értetlenül meredt rám. Nem támadt nekem! Pontosan tudta, hogy miért kapta a verést! Kifejezetten ügyeltem arra, hogy az orrát
ne üssem, hiszen pontosan tudtam milyen, amikor eltörik.
– Mit csináltam? – meredt rám.
– Neked meg mi a franc bajod van?
– Pontosan tudod! – méregettem.
Felékerekedtem, még ha brutálisan is.
– Idejössz, és teszed a fejed. Amikor csak egy dolog mozgat, hogy megdugd, és mindenkinek elújságold.
– Ez igaz? – pillantott Alexre Elena.
A szemei elárulták, mekkorát csalódott ebben a rohadékban.
– Nézz már rá! Részeg, és most kötözködik! – mentegetőzött Alex.
– Te is nagyon jól tudod, hogy sosem iszom! – förmedtem rá, hogy visszatámadjak.
Már a feltételezés is sértett. Azt sem tudom, hogy mikor voltam utoljára részeg!
– Valld be! De előtte!
– Te tiszta hülye vagy! – sipította.
– Valld be, különben a szart is kiverem belőled! – fenyegetem tovább.
– Dögölj meg! – vágott vissza.
– Mit művelsz Sterling? – förmedt rám Elena.
– Mit érdekel téged, hogy kimászik éppen be az ágyamba?
– Bárkivel, csak ne vele! – szabadkoztam.
Nem tudom mi jelenhetett meg az arcomon, de Elena testtartása ellágyult.
– Akkor kivel fekhetek le Sterling? Veled? Komolyan gondolod, hogy majd tőled kérek engedélyt, hogy kivel és mikor mit
tehetek?
– Én nem ezt mondtam!
Miért kell még neki is ellenem lennie? Hát tényleg nem látja, mit teszek érte?
– Neked az a bajod, hogy nem neked dobom szét a lábaimat!
– Te meg miről beszélsz?
Egy másik csatornára váltottunk, vagy mi a faszom történt? Megvédem, hogy ne tudja az a seggfej megalázni, és hasznot húzni
belőle, erre nekem támad? Hát segítsen rajta a hóhér. Teljesen kicsinál ez a csaj!
– Egyikőtök se jobb a másiknál! – csalódott arccal fordított nekünk hátat, és a karomat meglökve a vállával becsapta mögöttem
a lakókocsijának ajtaját.
Tudtam, hogy elcsesztem, de legalább meghiúsítottam Alex tervét, és nekem már ez is elég volt. Sosem akartam, hogy ilyen
körülmények között lásson. Most tuti fél, vagy a legrosszabb, hogy undorodik tőlem. Nem tudom, hogy magyarázzam el neki, hogy két oldalam van, és azt,
amit most látott, nehezen tudom kezelni. Ahogy felpillantok, Alex önelégült vigyorával találom szembe magam.
– Te meg mi a faszt vigyorogsz? – dühöngtem.
Szép kis nézőközönségünk gyűlt össze. A megvető pillantások kereszttüzében mégsem éreztem rosszul magam. Tudtam jól, hogy
miért tettem amit tettem, és vállalom érte a következményeket is. Nagy valószínűséggel most mindenkinek én vagyok a rossz, és a szegény kis Alex az áldozati
bárány. Hát leszarom!
– Nem jutsz be így a bugyijába! Pedig szívesen bejárattam volna neked! – gúnyolódott Alex.
Elszállt az agyam. Az a bizonyos lilaköd. Nem emlékszem semmire, bárhogyan is próbáltam összerakosgatni a képkockákat. A következő kép tárult elém, amikor végre világosan láttam: Alex a földön fetrengett. Az orrára tapadt mind a két tenyere,
és heves vérfolyam áztatta a földet az arca alatt. Csak sikerült, pedig nem akartam. Ez a megjegyzés orrtörést kívánt! Így járt! Jó hülyén fog kinézni a
hatalmas lila folttal. Rohadék! Pati riadt tekintettel segítette fel Alexet a földről, Steven pedig fejcsóválva segítette a mentőautóba, ami a hangár
oldalán parkolt.
– Elment az eszed Sterling? – kiabált rám Steven.
Na, Alex elérte a célját, ő a szenvedő alany, én pedig az agresszív seggfej! De nem baj! Ahogy szétszéledt a kis
nézőközönségünk, vettem egy mély levegőt, és elmentem kezet mosni. Beszélnem kell Elenával. Meg kell neki magyaráznom, hogy nem vagyok egy őrjöngő vadállat. Tudom, hogy nem fog nekem hinni,
és nem fogja érdekelni, a magyarázatom, de muszáj megpróbálnom. A lakókocsija ajtaja elé álltam, és ezúttal finoman kopogtattam.
– Elena, kérlek, beszélnünk kell! – szólaltam meg végül, mivel a kopogtatásaim hadára nem reagált.
– Sterling, menj innen! Részeg vagy! Aludd ki a mámorodat, rólam meg szállj le! – hallatszott bentről egy meggyötört hang.
Remélem, hogy nem sír.
– Kislány, egy üvegsör ahhoz kevés, hogy beálljak.
Az ajtó hirtelen a mellkasomnak csapódott, és Elena könnytől csillogó, de dühtől fűtött tekintetével kellett farkasszemet néznem.
– Pedig ha részeg lennél, ezt az egész kis műsort el tudnám nézni neked! Komolyan nem értem Sterling, miért alázol meg lépten
nyomon! Mit ártottam neked? Miért gyűlölsz ennyire?
Elena szavai tüzes vasként mardosták a mellkasomat. Nem hittem volna, hogy neki az jön le ebből az egészből, hogy én ezt
gyűlöletből csinálom. Pont, hogy az ellenkezőjét érzem. Hogyan is tudnám őt gyűlölni?
– Én nem gyűlöllek! Nem aláztalak meg soha! – mentegetőzöm.
– Tényleg? Akkor hadd emlékeztesselek! Az étteremben… rémlik, még a Youtube-ra is felkerült a videó. A stúdió, most…
– Jó, fasz voltam, de kérlek hadd magyarázzam meg! – kaptam a keze után, amikor elfordult, hogy otthagy.
Meg kellett akadályoznom, de olyan gyilkos pillantások kereszttűzét vetette rám, hogy azonnal elengedtem. Nem akartam bántani,
csak annyit akartam, hogy meghallgasson.
– Kezdheted! – fonta össze mellkasa előtt a karjait.
Annyira méltóság teljes volt. Istenem végem van.
– Nem beszélhetnénk bent? – ajánlottam fel a helyzetet, hogy ne legyen fültanúja senki egy esetleges kirohanásnak akár az én,
akár Elena részéről.
– Nekem itt is tökéletes! – nagyon makacs, sértett, és eltántoríthatatlan.
Mintha egy háború kellős közepébe csöppentem volna. Ő nem enged, én pedig próbálom meggyőzni. Patthelyzet. Engednem kéne,
de arra képtelen vagyok. Nem szoktam könyörögni. Velem nem harcolnak a nők. Azt teszik, amit mondok, és lelépnek. Ez nekem eddig így megfelelt. Nem értem,
hogy miért töröm itt magam.
– Elena, kérlek! – elővettem legnyájasabb modoromat, amin még én is meglepődtem.
Nem engedek, és kész.
– Menj a francba Sterling! – kiabált rám dühösen, amit teljes joggal megértek.
– Nem értem, mit vered itt magad, amikor ugyanúgy átakarsz menni rajtam és utána továbbállni.
– Ez nem igaz! – hárítottam a támadását.
– Most ezzel azt állítod, hogy eszed ágában sem volt velem lefeküdni?
– Nem! – vágtam rá határozottan, de tudtam, hogy ezzel megsértem.
– Vagyis, igen! De nem úgy, ahogy gondolod!
– Kérlek, világosíts fel Sterling, mégis hogy gondolom?
Elena nagyon nehéz ellenfél. Úgy csűri-csavarja a szavakat, hogy nyertesen kerüljön ki a vitából.
– Lehet, hogy most egy szörnyetegnek látsz, de engedd, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét.
– Tudod, hogy én mit látok? Nem bírod elviselni, ha nem te vagy a nyeregben, ha valamiben alulmaradsz!
– Jézusom kislány, hallod milyen gyerekes dolgokat mondasz? Ez nem egy verseny!
– Fejezd már be ezt a rohadt kislányozást! – háborodott fel Elena.
Azt hiszem kiborítottam.
– Na jó, ebből elég! – zártam rövidre a vitánkat.
Megragadtam a karjánál fogva, és betuszkoltam a lakókocsiba. Annyira kicsi volt a hely, hogy akarata ellenére a kanapéra
passzíroztam, és azzal a lendülettel már fordultam is, hogy bezárjam magam mögött a kocsi ajtaját. Mikor újra szemben álltunk, félelmet pillantottam meg a
szemében. Jaj ne, azt hiszi, hogy bántanám? Soha nem tennék ilyet.
– Tűnj el Sterling! – ripakodott rám Elena, de hangja most már sokkal halkabb volt.
– Nem! Végig fogsz hallgatni! – ellenkeztem, de azzal a lendülettel kiegyenesedett.
Olyan közel lépett hozzám, hogy éreztem az államon, amikor távozik a levegő a tüdejéből. Az orromba bekúszott a parfümjének
csábító illata, ami bombaként robbant az agyamban.
– Nem mondom többször! Takarodj!
Patthelyzet. Ő folyamatosan elküld, én pedig addig nem tágítok, amíg be nem bizonyítom az igazamat. Ördögi kör ez, amit az
elfojtott szenvedély mozgat. Egyik nő sem védekezett ilyen hevesen ellenem. A tartózkodása talán pont az, ami még izgalmasabbá teszi számomra.
– Elena, tudom, hogy nem úgy viselkedtem, ahogy az elvárható lenne, de a közeledben nem tudok uralkodni magamon! Alex már a
forgatás előtt célozgatott rá, ha én nem környékezlek meg, akkor majd ő. Érts meg, ő egy mocskos alak. Csak ki akart használni.
– Ki nem akar kihasználni Sterling? Én döntöm el, hogy kivel fekszem le, nem pedig te!
– Ez igaz, de akkor válassz olyat, aki nem bánt meg! – ha tudná, hogy mennyire vágyom a közelségére.
Nem ártanék neki, csak vele lennék. Még abba is belemennék, hogy beosonok, vagy ki, mindegy. Nem kell, hogy tudjon bárki
kettőnkről.
– Sterling, olyan naiv vagy! A csapból is Elena Rousseau folyik. Nincs olyan pasi, aki ne azért akarna lefeküdni velem, hogy
hírnevet szerezzen magának. Olyan nincs, aki nem bánt meg.
Olyan elesetten roskadozott előttem, hogy nem tudtam kordában tartani magam. Biztosítani akartam arról, hogy igenis van, aki
érdek nélkül közeledik felé. Én nem tartoztam azok közé a töketlenek közé, akik a gyenge kis hátán akarnak felkapaszkodni. Annyira gyönyörű, de megtört. Túl
fiatal ekkora fájdalom elviselésére, ami az arcáról tükröződött.
Szükségem volt rá. A testének melegére, arra hogy ujjaim alatt érezzem a forró bőrét. Ha kell, még az ütéseit is elviselem, de
a karjaimban tarthassam. Arcát a két tenyerem közé fogtam, miközben térdre ereszkedtem előtte, és felém emeltem az állát. Tekintete az enyémbe fúródott és
vágy tükröződött benne.
A levegő szikrákat szórt köztünk, szinte tapintható volt a feszültség. Szemei vadul cikáztak a szemeim, és az ajkam között.
Tudta, hogy meg fogom csókolni, csak türelme nem volt kivárni. Mire észbe kaptam, puha ajkai, már a számra tapadtak. Nem vagyok
fából, így egyből birtokba vettem kissé esetlenül mozgó nyelvét. Hát az biztos, hogy nem túl gyakorlott, de ekkor még nem szólalt meg a vészcsengő a fejemben.
Könnyedén siklottam el a tények fölött, mert teljesen rabul ejtette az elmémet, és a testemet is.
Villámcsapásként borzolta fel idegvégződéseimet a vágy, ami kellemes bizsergésként futott végig rajtam. Mohon falni kezdtem
ajkait. Egyre ügyesebb lett. Nyelve vadul kereste az enyémet, hogy egyesülhessenek. Soha egyetlen csók sem váltott ki belőlem ilyen heves szívdobbanásokat.
Az illata bódító volt, ahogy bombaként robbant fel bennem.
Nőre ennyire még nem vágytam. A gatyámban egyre kevesebb hely maradt, ahogy meredezni kezdtem. Különösebb dolgot nem is tett
velem, és már készen álltam az akcióra. Sosem éreztem úgy, hogy az előjátéktól majd eldurranok. Maga a tény, hogy ő támadott le engem, egyfajta ajzószerként
hatot rám, hiszen ez a bizonyítéka, hogy ugyanúgy vágyik rám, mint én őrá.
Két kezemet finoman a pólója alá csúsztattam, majd a derekát végigsimítva lassan – nem elsietve semmit sem – feltűrtem, és
áthúztam a fején, hogy egy laza mozdulattal a földre hajítsam.
Bordó csipke mintás melltartót viselt, amiket apró strasszkövek díszítettek. Mintha kifejezetten számított volna rám. Pedig
ez lehetetlen. Nem akartam őt letámadni, de már nem tudom magam visszafogni. Annyira tökéletes dekoltázs tárult elém, hogy a nyakán végighaladva a mellei
felső részét is birtokba veszem. A bőre puha, és illatos, falni való.
Hogy jobban hozzáférjek a mellkasához, fejét hátravetve kissé hátrébb dőlt. Nagyon hálás voltam neki, mert így alaposan
szemügyre vehettem testének tökéletes formáját. Nem találtam hibát, és kivetni valót benne.
A lelkiismeretem egyszer csak feltámadt, az a rohadék. Nem tehetem! Nem használhatom ki a helyzetet! Felvettem a harcot a
saját testem ellen. Bár majd beledöglöttem, de felegyenesedtem, és a távozás mezejére akartam lépni. Az ágyékom már sajgott a fájdalomtól, amit a vágy
keltett benne. El kell, hogy tűnjek a közeléből, de nagyon gyorsan.
A kilincs felé nyúltam, de akkor hirtelen visszarántott a karomnál fogva. Mikor megfordultam, vádló pillantásaival találtam
szembe magam. Nem tudom állni a tekintetét, így oldalra fordítottam a fejem. De apró puha kezével maga felé terelte az arcomat, hogy lássam, mit tettem.
– Most hova mész? – suttogta.
– Egy mocsoknak érzem magam, mert kihasználom a helyzetedet. Értsd meg, ezt nem tehetem! – szabadkozom és reménykedem benne,
hogy nem sértem meg.
Nem akarom, hogy olyat tegyen, amit később megbánna.
– Akkor megbánom! Még mindig jobb bánni, mint soha el sem követni a hibákat. Sterling megmondtam, én döntöm el, hogy kivel
fekszem le, és én veled akarok. Ha most kilépsz azon az ajtón, többé nem lesz rá alkalmad!
A hangja fenyegetőnek hallatszott, mégis feloldotta bennem az utolsó gátat. Már semmi sem mentheti meg a karmaim közül, és
engem sem menthet meg senki attól, hogy belézúgjak.
Nem kellett sokat győzködnie. Repetát kértem mézédes ajkaiból. Kissé lehajoltam, hogy megragadjam vékony, kecses combjait,
majd ölbe kaptam. Meg sem álltam vele a hálófülkéig, ahol gyengéden az ágyra fektettem. A pólómat lecibáltam magamról, róla pedig a melegítő alsót. Hogy
lehet valaki még egy egyszerű szabadidőnadrágban is szexi? Eldobom tőle az agyam.
Ott feküdt alattam forró testtel, vágytól izzó szemekkel, dübörgő szívvel. Annyira vonzó volt abban a falatnyi fehérneműben.
Gyors mozdulatokkal lerugdostam magamról a farmeromat, és lassan a két lába közé térdeltem. A bokszerem majd szétszakadt a varrásnál, annyira állt már a
farkam. A kezem bebarangolta a testének minden szegletét, míg olyan szenvedéllyel csókoltam, ami szinte teljesen felemésztett. Ujjaim rátaláltak az ölének
kényes kis pontjára, és finom masszázs alá vették azt a területet. A bugyiján keresztül éreztem, hogy mennyire kíván, ami egyre féktelenebbé tett. Ajkai
mindig rátaláltak az enyémre, mintha egy mágnes vonzotta volna a helyére.
A mellkasa gyorsabban emelkedett és süllyedt. A fülemben a nyöszörgései, és a zihálásai visszhangzottak. Formás melleit
kiszabadítottam a melltartó börtönéből. Egy mosollyal nyugtáztam, hogy még ezeket is a sors az én tenyeremhez méretezte. Bimbói keményen meredtek felém,
ahogy csókokkal borítottam be testét. Nyaltam, szívtam azt a csodás bőrét. Ki akartam zsigerelni. Mindent el akartam venni, hogy az enyém legyen. Leginkább olyan
voltam, mint az ördög. A lelkére szomjaztam. A finom pamut anyagot végiggörgettem a combjain, le a sípcsontján, és a bokáin átemelve a szoba legtávolabbi
pontjára dobtam. Sóvárgó kezem rögvest megérintette forró, vérrel teli húsát, amire összerándult. A nyakamba mart, majd amilyen hirtelen felkapta a fejét,
olyan gyorsan visszahelyezte a párnára. Combjait szélesebbre tárta, hogy még jobban hozzáférjek ahhoz a területhez, ami végre megnyugvást hozhat számomra.
Végig a szemembe nézett. Egy percre sem szakította meg a kontaktust, mintha attól rettegett volna, hogy egy pillantás alatt
köddé válok. Pedig ha tudta volna, hogy ettől nem kell tartania. Féltem, hogy a pillanat elillan és meggondolja magát. Hogy végül nem adja nekem a testét,
és elküld. Abba belehaltam volna.
Körkörös mozdulatokkal ostromoltam a testét, amitől még nagyobb jelét adta vágyának. Középső ujjamat a szűk kis résbe
csúsztattam, amitől hirtelen elakadt a lélegzete. A teste megmerevedett, mintha valami idegen érzés kerítette volna hatalmába.
Na, most ébredt tudatára hogy mit tesz, és elküld. Elindultam a lejtőn, amin nem biztos, hogy meg tudok majd állni. Az a
megfoghatatlan valami, amivel magamnak követeltem, szinte úrrá lett rajtam.
Kérlek, csak most ne küldj el!
Hirtelen izmai elernyedtek, és a háta is ívbe feszült, ahogy lassan mozgatni kezdtem benne az ujjamat. Élveztem azt,
amilyen reakciókat kiváltok belőle. Mintha egy pillanatra uralkodtam volna felette.
Kissé hegyesre reszelt körmeit a karomba vájta és finoman a vállamba harapott, ahogy apránként készítetem elő meredező
farkamnak azt a nedves kis barlangot.
Ha nem lettem volna annyi nővel, akkor is kiszúrom, hogy valami nincs rendben vele. Szűz nem lehet! Az lehetetlen. Ahhoz túl
könnyen adta magát. Vagy mégis? Amikor a másik ujjamat is belécsúsztattam, annyira szorosan ölelte közre a hüvelyfala, hogy szinte már biztos voltam a
tényben. Elena még soha senkivel sem volt előttem. De miért én? Egy rohadék vagyok! Nincs jogom megfosztani őt az ártatlanságától. Nem érdemlem meg!
Lepillantottam rá, lehunyt szemekkel élvezte, ahogy átjárja minden zsigerét a vágy, amit én korbácsoltam fel benne. Ujjai
szorosan martak. Nem eresztettek. Annyira nedves volt, és annyira kellett. Eldöntöttem, legyen bármi is a vége, örömöt szerzek neki, maximum hoppon
maradok.
Csókok által vezényelt ösvényen keresztül, fejem alábukott a lába közötti forró részhez, és finoman kényeztetni kezdtem a
nyelvemmel. Az ujjaim nem hagyták abba a fáradhatatlan munkát. A nyelvem mohón ostromolta, amit a teste rázkódásából felismerve alig bírt már megtűrni.
Az arca kipirult, míg teste verejtékezett. Ekkora kínt már én sem akartam, megadtam neki, amire vágyott, és olyan gyorsan, ahogyan csak tudtam.
Hatalmasat sóhajtott, és belemarkolt a hajamba. Kissé tépte, ahogy egyre közeledett a csúcspont felé. A csípője finoman
ringani kezdett a nyelvem körül. Ösztönösen mozgott, ebben biztos vagyok.
Egy halvány mosolyt eresztettem. Eddig sem panaszkodtak a megszerzett tudásomra, de nála kifejezettem kamatoztathattam.
A szorítása már lassan alábbhagyott, de még mindig satuként fogta ujjaimat közre. Kemény véghajrá alá vettem csiklóját.
Nyaltam, szívtam, finoman harapdáltam. A várt hatás nem maradt el. A kezeim között hullott apró darabokra.
Hagytam neki pár percet, hogy az orgazmus okozta kábulatból felocsúdhasson, majd vadul csókoltam meg újra, számban az
ízével. Ujjai a bokszerem gumija alá csusszantak, és finoman letolta a fenekemről. Megállítottam. Megcsókoltam a kezét, és az ajkait. Kétségbeesett
pillantást vetett rám. Nem tudom mi járhatott a fejében, de nem a valóság, az is biztos.
– Elena, te szűz vagy még? – fakadt ki belőlem a kérdés.
Nem válaszolt, csak elfordította szégyenében a fejét. Kezemmel az arca alá nyúltam, és magam felé fordítottam. Tudtam, hogy
nem fog tudni most erről beszélni. Nem is akartam erőltetni. Nem akartam még jobban elrontani a pillanatot.
– Ezt nem kell szégyellned! – feleltem majdnem suttogó hangon, hogy megnyugtassam.
– De nem akarom, hogy rám pocsékold el! Egy rohadék vagyok, és én ilyet nem érdemlek!
– Ezt én döntöm el, hogy kire pocsékolom! – hangja nem tűrt ellenvetést.
Ha most itt hagynám, tudom, jobban gyűlölne, mintha megdugnám, és lelépnék. Mégis, a lelkiismeretem nála elég erős ellenfélnek bizonyul.
– Nem biztos, hogy engem illet!
– Sterling! – kezével finoman fogta közre arcomat, mintha egy puha párna ölelt volna.
– Most akarom, és veled! Nem érdekelnek a körülmények. Téged akarlak, és nem mást! Még ha most követem is el életem
legnagyobb hibáját, akkor sem fogom megbánni. Ne akarj megóvni mindentől, főleg ne magadtól.
Nem tudtam válaszolni, bár megfogadtam, hogy lebeszélem magamról. De nem ment. Túl erős volt a teste csábítása.
Nem kellett tovább győzködnie. A farmerom zsebébe nyúltam, és elővettem egy aprócska fóliacsomagot. Nagy valószínűséggel
nem védekezik semmivel sem, és nem akarok még jobban ártani neki azzal, hogy teherbe ejtem. Én vagyok a férfi, hát vigyázok rá. Lerúgtam magamról a
bokszeremet, ami az utolsó gátat képezte kettőnk között. feltéptem az óvszeres tasakot, magamra görgettem, és elhelyezkedtem a lábai között. Tudtam,
hogy nem lesz számára kellemes, a latex rohadtul tud néha csípni. Főleg első alkalommal.
Annyira közel ereszkedtem hozzá, hogy meg tudjam csókolni. A lábait teljesen a derekamig felhúzta, ezzel segítve a behatolást.
Apró mozdulatokkal ostromoltam a testét, mindig meg-megállva, elegendő időt adva neki, hogy megszokja az idegen érzést. Felszisszent, megálltam. Idegesebb
voltam, mint amikor először voltam nővel. Már nem is emlékszem rá, mikor volt.
Centiről centire haladtam befelé. Végül sikerült teljesen kitöltenem. Annyira szűk volt, hogy úgy éreztem, a következő
mozdulatnál elvérzek. De tartanom kellett magam. Muszáj volt. Nem bőghetek le nála. Csak azért, mert nem bírok a hormonjaimmal.
Simogattam, becézgettem, és iszonyú sokat csókoltam. Egyszerűen nem tudtam ajkaival betelni. Minden álló nap el tudnám ezt
viselni. Nem is tudom, hogy mikor csókolóztam ennyit.
Csókokkal egyik nőt sem ajándékoztam meg, akivel keféltem. A csók számomra annyira bensőséges, és senkinek nem akartam eddig
a pillanatig odaadni magam teljesen. De most elkövettem ezt a hibát.
A gyors numerák olyan személytelenek. Ott csak a testem elégül ki, és mehetnek dolgukra. De most elvesztettem valamit. A
szívem egy darabját, és nem hiszem, hogy azt valaha is visszakapom. Nem tudom, hogy történhetett ez meg velem. De ő a reményt adta nekem, azzal, hogy a
karjaim között van.
A teste végre mozogni engedett. Már a homloka sem futott össze ráncba. A szemei sem fájdalmat sugároztak, hanem mérhetetlen
vágyat. Lassan elhúzódtam tőle, majd újra birtokba vettem a testét. Könnyedén siklottam most már teste legmélyére, ő pedig felvette a ritmusomat. Túl
könnyedén. Túl hamar. Mintha minden nap ezt gyakoroltuk volna. Ha az ember hihet afféle dolgokban, hogy mindenkinek megvan a mellé rendelt párja, attól
tartok, hogy nekem Elena az.
Teljesen elvesztettem magam felett a kontrolt. Küzdöttem a saját ösztönöm ellen, hogy vadul ne építsem bele az ágyba.
Sóhajaiból ítélve biztos vagyok benne, hogy nem a fájdalom járta át a testét. Bár kétlem, hogy elsőre el tudna élvezni, de mindent megtettem a legjobb
élmény érdekében.
Eddig talán, ha kétszer voltam együtt szűz lánnyal, így nem vagyok hozzászokva a finomkodáshoz. Csak remélhetem, hogy
megfelelek a számára.
Szégyen és gyalázat, de eljött a végem. Nem bírtam már tovább! A golyóim majd felrobbantak.
Határozott, és mély döfésekkel ürítettem magjaimat a latex rémálomba. Zihálva omlottam Elenára. Hálás voltam neki, hogy a
karjaiba zárt, és szorosan tartott. Azt hittem, hogy ez egy laza numera lesz, de tévedtem.
– Ezt el tudnám viselni még nagyon sokszor! – lihegtem, miközben még mindig benne voltam, és csókoltam.
Erőt vettem magamon, felkönyököltem, és az arcát fürkésztem.
– Minden rendben? Jól vagy? – aggodalmaskodtam.
– Persze – egy halvány mosolyt eresztett felém.
Kihúzódtam belőle, és egy zsebkendőbe csomagoltam a használt gumit. Elkapott a pánik. A felismerés, hogy kötődöm hozzá,
szinte rabláncra vert, ami fojtogatni kezdett. Nem szólaltam meg, de ő sem. Mind a ketten tudtuk, hogy el kell mennem. Én nem indultam meg, ő pedig nem
erőltette a távozást. Majd mégis lehajtott fejjel halkan megszólalt.
– Képzelem, hogy most mit gondolhatsz rólam.
– Semmi rosszat!
Magára kapta a takarót, hogy eltakarja testét. A keze után nyúltam, de ő elhúzódott. Talán ez volt a legfájdalmasabb dolog,
amit tett. Tudtam, hogy megbánja. Figyelmeztettem is rá. Reménykedtem benne, hogy nem lesz igazam.
– Megtennéd, hogy elmész? – suttogta.
– Nem akarlak itt hagyni!
– De ezt kérem tőled!
– Megbeszéljük…
– Nincs mit megbeszélnünk. Dugtunk, és ennyi. Tudtommal te ilyenkor mindig lelépsz.
– Erre ment ki a játék? – döbbentem meg.
Egy szót sem szólt, csak oldalra fordította a fejét. Ez remek! Életemben először nem én használtam ki valakit, hanem
engem használtak ki! Elröhögtem magam a gondolattól, ahogy magamra kapkodtam a ruháimat. Bár a szívem szakadt meg ott helyben, nem mutattam ki.
Megmakacsoltam magam. Mielőtt kiléphettem volna a lakókocsiból, még félve utánam szólt.
– Ugye nem mondod el senkinek?!
A szemeiben rettegést és megalázottságot fedeztem fel, pedig semmi ilyet nem akartam neki okozni.
– Nem verem nagydobra hogy kihasználtak. Az ilyenre nem büszke az ember.
– Sterling én…
– Ne szabadkozz Elena. Túl vagy rajta. Mind a ketten megkaptuk, amit akartunk. Egy-egy!!!
Kidobtam a kukába a kis csomagot, és kilépve az éjszakába, magára hagytam. Eltaszított. A sors kegyetlen játékot űzött velem.
Egy éjszaka alatt kaptam meg, és veszítettem el mindent, ami valaha is számított. Ezt hívják pechnek.
Steven még mindig a tűz mellett üldögélt. Melléléptem és elnyúltam a kempingszékben. Egy sört nyújtott felém. Tekintetében
benne volt minden. Nem kellett kérdeznie, hiszen az arcomra volt írva az este története. Az üveg cuppant egyet, és ahogy koccintottunk, mélyen magamba
temettem mind azt, ami az elmúlt egy órában történt. Hálás voltam a legjobb haveromnak, hogy nem faggat. Nem kellett beszámolnom, még csak célozgatnom
sem semmire. Elena az én titkom marad. Senkinek sem árulom el őt. Senkinek!