Álmaim, s terveim lassan
a feledés homályába merülnek,
s elfeledem, hogy miért
indultam el annak idején,
oly hosszú évekkel ezelőtt.
Szeretném hinni, hogy valahol
rám is vár valaki, valaki
akit szerethetnék, s ő is
ugyan úgy szeretne engem.
Minden lépéssel egy újabb
gondolatot dobok el magamtól,
s az álmok, melyek útnak
eresztettek, most én eresztem el
őket, s már nem is emlékszem.
Szeretném hinni, hogy valaki
vár reám, hogy fontos vagyok
neki, csak szólna és én megkeresném,
s az álmaimat is visszaszerezném,
nincs lehetetlen, új útra indulnék.