A Dóczi internátus lakói minden ebéd után kettes sorokban sétálni mentek a felügyelő tanárok kíséretében. 1939 őszén új lakó
voltam, minden érdekes volt számomra, amiről a tanáraink meséltek. A szinte új, szép épület mögött, a Wiener ház után kezdődött a Vár utca. Ahogy elindultunk
rajta, bal kéz felől a járda közelében láttunk egy nagyobb kődarabot, ami kiállt a földből, mintha régről maradt volna ott és nem bontották fel az
építkezésekkor. Kísérő tanárunk elmesélte, hogy az utcát azért hívják Vár utcának, mert régen itt volt egy nagyobb épület, amit várnak neveztek és sok
fontos, nagy ember lakott benne. Mátyás király is gyermekkorában. Az épület már nincs meg, vagy nem látható, de a tény, hogy Mátyás király ugyanott játszott
vagy sétált egykor, ahol most mi, nagyon kedves érzés volt nekünk, kis gimnazistáknak. Mátyás királynak később is gondja volt a városra. Mint egykori
debreceni lakos adományozta a Nagyerdőt a városnak, hogy legyen elég fája, amit szükség esetén felhasználhat az építkezéseknél. Később a városlakók
kirándulásokat tettek az akkor még kiépítetlen utakon, talán még a fiatal Mátyás is járhatott az erdőben. Ez a csodálatos Debrecenben, ha az elfogult gyermek
sétál az utcán, egy-egy felszálló porfelhőcskében azt is képzelheti, hogy ezek már ott szálldoshattak egykor ilyen nagy emberek lába nyomán is. Mikor a nagy
bontások és átépítések történtek a Kálvin tér környékén, én is odaálltam a mély árok szélére, várakozva, hátha előbukkan valami maradék kő vagy tégla az
egykori várkastélyból. Mint kiderült, kedves levelezőtársam, dr. Balogh István, Debrecen jó ismerője is ezt tette ebben az időben, de egyikünknek sem
sikerült ilyen épület maradékot látni.
Ilyen csodálatos helyeken sétáltunk kis gimnazista korunkban, de ezeknek az épületeknek, utcáknak már csak az emléke él,
amelyet egy emléktábla örökít meg a mai gyerekek, és természetesen érdeklődő felnőttek számára.
A fénykép dr. Nagy Attila ajándéka
A nemesi kúriát, mely a mai Vár, Csapó és Piac utcák által határolt területen állt, kastélyként kezdték emlegetni, majd várként maradt meg a neve. Hunyadi János 1444. június 3-án zálogbirtokul kapta a debreceni uradalmat addigi tulajdonosától, Brankovics György szerb despotától – 1449 nyarától pedig már tényleges birtokosa. 1456. augusztus 11-i halála után özvegye irányította tovább, több kiváltságot is adva a mezővároskának. Erzsébet, Mátyás király anyja, megerősíti Debrecen polgárainak azt a kiváltságát, hogy bárhova szabadon költözhessenek. Szilágyi Erzsébet elhunyta után került minden Mátyás birtokába. Debrecent érintő intézkedéseinek hatására a város fejlődésnek indult. Mentesítette a debrecenieket a kincstári adó fizetése alól (1458), megerősítette a jobbágyok Debrecenbe költözésének szabadságát (1459), majd pedig megengedte, hogy azon jobbágyok, akiknek semmiféle tartozásuk nincs, Debrecenben telepedhessenek le. (1470). A város lakóit felmentette mindenféle vagyoni és személyi adó fizetése alól. Majd a munkácsi uradalommal együtt fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Mivel Jánosnak fiúgyermeke nem volt, a birtok végül a Mátyást követő új uralkodóra, II. Ulászlóra szállt.